A legközelebbi barátaim nagyrészt tudják már (van kivétel), hogy meleg vagyok. Elfogadtam magamat. Szeretném teljes nyíltsággal vállalni. De még egy kicsi félelem van bennem a dolgot. Szerintetek?

Javítás: a dologgal kapcsolatban

#1

[link]

[link]

#2

Nem hiszem, hogy Magyarországon pont engem akarna az ISIS "próbababaként" használni.

Nem Szíriában élünk, az EU-ban meg X millió meleg férfi van, köztük fő polgármesterek, miniszterek, miniszterelnökök és egyéb híres és/vagy befolyásos emberek. Nem hinném, hogy ezek közül pont engem szemelnének ki, egy egyszerű budapesti diákot...

#4

Anyukám tudja (neki mondtam el először), apukámmal nem tartom a kapcsolatot, testvérem nincs, a többi rokonom vagy meghalt vagy külföldön él, vagy nem tartom velük a kapcsolatot.

#5

Igyekszem nem átesni a ló túloldalára. Ez is aggaszt picit, mert nyilván, ha "nem lennének határok" akkor lehet kicsit jobban beszélnék róla, ha feljönne a téma vagy ilyesmi és nem akarok erről olyannak beszélni, akit nem érdekel. De nyilván megnyugtató dolog, ha tudják mások és ha feljön valami olyasmi téma nem kell hazudnom, meg nem kell félnem attól, hogy kiderül meg ilyesmi:)

"Arra azért figyelj, ha úgy érzed, hogy az illető utálja a melegeket, akkor inkább ne comming outolj neki."

Na pont ez az! Ez igen kettős dolog, ami frusztrál.

Mert hát mennyivel jobb az, ha nem tőlem tudja meg? Ha mástól, pletykákból meg vagy meglát a barátommal.

Ez egy nagyon kettős dolog. Mert igazából akkor az adott ember:

1. Nem magamért szeret, ha van olyan kapcsolatunk, hogy tényleg kedveljen.

2. Bármikor megtudhatja és akkor még csak tudni sem fogom, hogy mi a baja velem, ha nem mondja.

3. Aggaszt, hogyha megtudná, akkor mi lenne. Egyrészt félek attól, hogy az adott emberrel megromlana a kapcsolatom, másrészt meg tudni akarom, hogy hogyan reagálni és azt akarom, hogyha ezt nem tudja elfogadni, akkor hagyjuk egymást...