Az egyik (lány) barátom szabályosan felháborodott azon, hogy nem vállalom fel azt, hogy meleg vagyok. Szerintetek?

Azért felháborodni ezen nem kell nyilván azért nehéz ezt felvállalni, de ha nem vállalod fel nem is lehetsz önmagad és ez szerintem neked se jó hosszútávon. Lehet, hogy elősször furán fogadják, de aztán aki tényleg magadért szeret az el fogja fogadni és támogatni fog benne mégha ehhez egy kis idő kell. Aki ez után se fogad el az vagy nem igazi barát vagy magára vessen ő veszít így egy értékes embert az életéből. Szóval szerintem nyugodtan kezd felvállalni, ha neked úgy jobb akkor kis lépésekbe tedd egy idő után mindig oszd meg olyannal aki meg nem tudja.

Egy 19 éves lány véleménye.:)

Tudod mi a felvállalás?

Nem az, amikor kiállsz a szüleid, vagy a facebook ismerőseid elé és megmondod.

Hanem hogy ha valaki megkérdezi van-e barátnőd, megmondod hogy nem, barátod van.

Amikor az utcán mész a pároddal, megfogod a kezét.

Nem kell nagy kijelentéseket tenni, csak élni a saját életed.

Szerintem a lány barátodnak úgymond nincs beleszólása ebbe, max. tanácsokat adhat. Mivel a te jogod eldönteni, hogy kinek akarok elmondani és kinek nem. :)

Én a közeli személyeknek elmondtam, de nem fogom minden jöttment embernek elmondani, hogy meleg vagyok.

Érthető, hogy félsz. Ezzel nem vagy egyedül. Rengetegen vagyunk ezzel így.

Az is érthető, hogy félsz egyedül maradni. Van esélye, hogy másképp kezelnének, viszont egy olyan kapcsolat sem az igazi, ahol nem lehetsz önmagad. Itt fel kell tenned magadban a kérdést, hogy mennyire fontos és mély az a kapcsolat? Ha értékes, akkor ők is elfognak fogadni olyannak, amilyen vagy. Ha nem értékes, akkor sajnos azzal kell megküzdeni egy darabig, de hosszabb távon mindenképp érdemesebb őszintének lenni.

Én egy lány ismerősömnek mondtam el először/coming out-oltam és sajnos-szerencsére nagyon természetesnek vette, így mindig mondogatta, hogy nem kellene titkolnom. Az a probléma, hogy ő nem volt képes átlátni a helyzetet, hogy nekem szorongásos problémáim voltak és ez az erőltetett "vállald már fel magadat publikusan!" nem sokat segített...

Aztán meg ott van a családi háttér. Egyedül édesanyám tud róla ezen a lányon kívül, szerencsére ő csak az unoka ügy miatt volt picit szomorkás(bár vannak testvéreim...).

Én úgy vagyok vele, hogy ez az ügy nekem fontos, az én magánéletem, szóval azzal osztom meg, akivel szeretném. Egyenlőre csak néha felhozom a témát egy nyitottabb/elfogadóbb gondolkodású ismerősömnél, de neki se mondom el, mivel szerintem, amíg nincs párrom, addig felesleges ezt elmondanom...Meg nekem igazából fontos, hogy homo-romantikus személynek lássanak, ne csak egy sztereotípikus ösztönlénynek, aki orrba-szájba...

21/F