Örök magányra ítéltetve?

Nézzük a tényeket:

Harmincas, magas, helyesnek mondott, de magát annak nem igazán tartó passzív srác. Sok ismerőse van, de barátait a tíz ujján meg tudja számolni. Szeret könyvet olvasni, az állatokat, természetet is kedveli, szeret tanácsokat adni (itt a gyakorin is :D ), néha kicsit introvertált. Hisz az igaz szerelemben, a boldogságban, csak sokat csalódott a férfiakban, ezért nem igazán bízik egyikben sem, csak felszínesen.

Mi lehet vele a baj, hogy 9 éve társ nélkül tengeti a napjait? Túl magasra teszi a lécet elvárásokban pasik terén? (Legyen legalább olyan magas, mint ő (186 cm), legyen ápolt, kisugárzása kellemes-azaz nem valami vadbarom-, művelt és humoros).--> ezek tényleg ennyire nagy vágyak, hogy alig tudja valaki megugorni ezt a lécet?

Tanácsokat várnék, köszönöm.