Passzivitás és aranyér?

17 éves vagyok. Szűz, még nem voltam senkivel, de már igen esedékes.

Az aranyerem már jó ideje megvan. Nem igazán emlékszem, mi volt a helyzet előtte, de most, hogy közel állok ahhoz a szinthez, hogy muszáj lesz elkezdenem a nemi életem, aggaszt, hogy túl szűknek érzem magam. Gondolom, a kettő dolognak van köze egymáshoz.

Azért nem az egészségügyi szekcióba írtam a kérdésem, mert a hangsúly azon van, hogy passzív vagyok. Az aktuális legnagyobb félelmem, hogy nem férne be rajta senki. Persze, azt is remélem, hogy majd valaki, hasonló szituációval, megnyugtat, hogy esztétikailag sincs semmi probléma.

Tágítanom kellene? Ha igen, hogyan?

A következőt inkább csak erős idegzetűeknek, mert naturalista módon szólok pár szót az aranyérről:

Mikor először jelentkezett, nagyon kellemetlen volt ülni. Állni is, és bármit csinálni, de főleg ülni. Krémmel kezeltem, egyszer végbélkúpot is használtam. Helyrejött. Az anyagcserém azóta lelassult. Előtte meglehetősen gyors volt, azóta a székletem kisebb adagokban távozik. És semmi hasmenés. Inkább a hasmenés ellentéte, nagyon kevés, nem hagy nyomot. Nem voltam orvosnál, csak olvastam és a szüleimmel beszéltem róla. Nekik is kialakult már, de meg voltak lepve, hogy nekem ilyen korán jelentkezett.

Légyszí!