A melegek tudják, hogy egyébként nem így lett "kitalálva" egy párkapcsolat?

#1 nemtudjuk pontosan mi az oka a melegsegnek, valoszinuleg tobb tenyezo osszessege, uh az biztos nem igazi h csak hormonalis dolgok miatt van. Es en mivel mar megbekeltem a melegsegemmel es van parom, nem dontenek ugy soha h hetero lennek mert igy szulettem, ez van, igy fogom leelni az eletem.

Nemvagyunk meggyozodve h pasit pasinak teremrettek, de vannak pasik akik egymast keresik.

Tudjuk h elterunk az atlagtol, ebben mi a titok? Semmi. Ez igy van es kesz.

Ez ellen tenni velesleges es ha elnyomjak vegul szemelyisegtorzulashoz vezethet, ez egeszseges vagy mivel a kieelese nem art senkinek beleertve onmagunkat se, szoval nem kell elnyomni, de a tobbseg megprobalja mielott elfogadja magat.

Nem érdekel, hogy hogyan lett kitalálva egy párkapcsolat, nem érdekel, hogy lesz-e a saját gyerekem, nem érdekel az, ha valaki ezért utál.

Én csak boldog akarok lenni egy olyan emberrel, akivel kölcsönösen szeretjük egymást.

Ennyi.

Én valamilyen szinten mindig is tudtam, már 3-4 éves koromban is voltak erre utaló jelek (amelyek jelentése persze csak visszavetítve, kamaszkoromban vált nyilvánvalóvá).

Alsós koromban pl. már néztem a fiú-osztálytársaimat tornaóra előtt ahogy öltöztek, otthon fantáziálgattam róluk. Aztán amikor 5.-esek lettünk, nem tudtam mire vélni, hogy miért kell külön öltözni a fiúknak a lányoktól. Nem értettem, miért zavarja a fiúkat (pozitív értelemben), ha egy lány öltözne mellettük? Merthogy számomra ez ugye semmit sem jelentett. Hozzáteszem, ebben a koromban még nem is tudtam mik azok a melegek, arra is emlékszem, hogy 11-12 éves korom körül megkérdeztem anyukámat, hogy mit jelent az a szó, hogy b*******i (mert ugye szitokszóként én magam is használtam).

Középiskolás koromban, a pubertáskor után már nyilvánvaló volt, hogy csakis a fiúkra tudok felizgulni. Ha pornót néztem, mindig a pasi látványát élveztem (csak akkor még bemagyaráztam magamnak, hogy a nő tetszik benne). Ellenben ha leszbikus pornó ment a tv-ben, akkor egyből fél 6-ot mutattam...

15 évesen, emlékszem, szerelmes voltam a (fiú) padtársamba, bár abban a helyzetben ezt nem tudtam, hanem erős "barátság"-nak hittem (holott minden gondolatom körülötte forgott, minden vágyam az volt, hogy vele lehessek egy légtérben stb.).

Összegezve a kamaszkoromat, mégsem érintett olyan drasztikusan ez az egész meleg téma, "letudtam" azzal, hogy még fiatal vagyok, ráérek még ilyeneken gondolkodni, nekem most még a tanulás az első, s majd ha egyszer felnőtt leszek, vagyis ha betöltöm a 18-at :D , akkor úgyis helyreáll minden, merthát ez az élet rendje. (Hozzá kell tenni, hogy vallásos is vagyok, így azzal is nyugtattam magam, hogy Isten utálja a melegeket, így én nem lehetek az, mivel melegeket csak a tv-ben láttam).

Később elkezdtem az egyetemet. Akkor már nagyon bennem volt az, hogy felnőtt vagyok, s lassan "normális" életet kellene élnem. Volt egy lány, aki össze akart velem jönni, amire én nyitott lettem volna. Sokat imádkoztam hogy változzak meg, próbáltam tűzben tartani a vasat ennél a lánynál, s a gondolataimat is erre a lányra irányítottam mondván: minden akarat kérdése, s ha az agyamban "rendet teszek", akkor meg tudok változni.

Ez az időszak 1 évig tartott nálam. 1 év után aztán beszélgettünk egy alkalommal, s akkor jöttem rá, hogy ez a lány semmit nem vált ki belőlem, se szexuálisan, sem érzelmileg, sehogy sem. Akkor dőlt bennem össze egy világ, akkor tudatosult bennem, hogy bármit is teszek nem számít, akkor is a mindenki által legjobban gyűlölt kisebbséghez tartozom, s ezen nem tudok változtatni. Mikor ez tudatosult bennem, egy hajszál híján öngyilkos lettem, majd 1 hónap elteltével rájöttem, hogy nem őrölhetem magam egy életen át olyan dolog miatt, amiről nem tehetek, hanem elfogadom magam, s bármennyire is nehéz, megpróbálok ezzel a kereszttel a vállamon boldogulni az életben.

Nagyon vázlatosan leírva nekem ez az "élettörténetem". Tudom, sok homofóbot ez sem fog meghatni, de nem baj, mindenki a maga baját tudja.

Nyilván tisztában vagyunk vele, hogy eltérünk az átlagtól, hiszen körülöttünk hetero párokat látunk mindenhol...

Hogy ha egy pasi nem lehetne egy pasival úgymond egymásnak teremtve, akkor a sors miért akarta azt, hogy melegnek szülessünk? Egyébként meg nem nagyon érdekel, hogy mi mivel lett teremtve én így vagyok boldog. Meg az se érdekel, hogy más mit gondol arról, hogy ha én egy férfival vagyok kapcsolatban, ez az én magánügyem, másra nem tartozik...

A gyerekvállalással még úgy vagyok, hogy 18 évesen amúgy se ezzel kellene foglalkoznom, hogy mikor lesz gyerekem (még hetero lennék se). De a jövőben lehet, hogy sajnálni fogom, hogy nem lehet gyerekem, de hát ez van... Nem tudok mit tenni.

Nekem már óvodás koromban kezdődött ez, már ott is a fiúk tetszettek, de olyan 12 éves koromig nem foglalkoztam ezzel. Majd utána jött az az időszak amikor a többi fiú elkezd a lányok iránt érdeklődni, de nekem ez kimaradt. Míg a fiú osztálytársaim már 12-13 évesen elkezdtek lányokról beszélni én addig a fiúkhoz kezdtem vonzódni szexuálisan. Viszont a gondolatától is elriadtam, hogy én meleg legyek, ezért elhessegettem magamban ezt és azt gondoltam, hogy csak későn érek és idővel nekem is elkezdenek a lányok tetszeni. Pedig éreztem belül, hogy erre elég kicsi az esély (pl. lányokkal barátkoztam inkább, de hogy ha valamelyikőjük elkezdett úgy közeledni felém akkor távolságtartó lettem vele) de valamiért mégis elkezdtem benne reménykedni. Ez így nem mehetett sokáig, és 15 éves koromra beismertem magamnak, hogy meleg vagyok.

Szóval, én viszonylag hamar elfogadtam magam, de ez mindenkinél más, valaki még 20-on évesen is ezzel küzd.

#1 Én nem lennék hetero, még ha választhatnék se. Mára már elfogadtam magamban, szóval jól érzem magam így, még a nehézségek ellenére is.

18/f

Nem, nem tudjuk, ugyanis mi melegek korlátoltak vagyunk szellemileg kivétel nélkül és a szivárvány alatti rózsaszín tisztáson élünk, álomvilágban.

Nyilván tudjuk, hogy mi térünk el... Illetve, kérdező, mi alapján mondod valamire, hogy normális? A statisztika miatt? Mert több párt alkot eltérő nemű egyed? Vagy miért? Én ha tehetném sem lennék hetero. Szeretem a párom, ő a mindenem és mindennél boldogabb vagyok, hogy vele oszthatom meg az életem. Hidd el, mi is tudjuk ugyan annyora szeretni egymást, mint egy férfi és egy nő. Azt is elhiheted, hogy nem minden meleg olyan, mint amilyennek a médiában pl. sztereotípizálnak. Minden ember más és más, különbözőek vagyunk, még is valahol egyformák. Keressük a boldogságot, a biztonságot, állandóságot, társas lények vagyunk. Ahelyett, hogy az berek marrnák, bántanák egymást, segíteniük kellene és elfogadni mindenkit olyannak, amilyen. Természetesen az egeszseges versengést

... természetes versengést, különbözőségeket meg kell tartani, ettől működik a világ, de feleslegesen másokat bántani csak időfecserles. En sem vagyok szent, ha bántanak, megvedem magam.

Egyébként én sem undorodom a heteroktol, vagy nem tartom oket tetmeszetellenesnek

Nem, nem szeretnék hetero lenni soha, soha, soha, én imádok melegnek lenni!!

Számomra személyesen a puncinál undorítóbb nincs, és egy szép férfi test- barátomé- egy gyönyörű formás fax az maga a mennyország. 25/passzív srác