Milyen volt a "coming out"otok? (bővebben lent, bocsi, ha hosszú)

Fiatal meleg srác vagyok, aki sokat küzdött magával, hogy elfogadja azt, hogy meleg.

Igyekeztem erről "lebeszélni" magamat, elhitettem magammal, hogy ez nem igaz, de hát nem sokáig ment.

Lányokkal is próbálkoztam, hogy "hátha", de igazából nem nagyon tud úgy vonzani egy lány.

Egy ideig amikor valamennyire elfogadtam, hogy vonzanak a fiúk, igyekeztem arra rávezetni magamat, hogy csak biszex vagyok vagy hogy csak egy fellángolás, de a lányokkal tényleg nem nagyon ment az egész.

Így hát egy pár hónapja sikerült elfogadnom magamat, ebben igazából sokat segített mindenféle BL tartalom, ahol egy kicsit meg tudtam érteni az egészet :)

Szóval igen, elfogadtam magamat, de nem is ez a lényeg.

A környezetemből senki nem tudja ezt a dolgot és igyekeztem mindig úgy beállítani a dolgot, hogy nem vagyok meleg, főleg mivel sokáig magammal is próbáltam elhitetni.

Félreértés ne essék, soha nem tettem semmi negatív kijelentést vagy hasonló, eléggé liberális szemléletű ember vagyok és a társaságomban ha valaki bármilyen kisebbséget szid, akkor én simán képes vagyok vitára kelni, de amikor például ilyenkor jött egy-egy visszakérdezés, akkor eléggé erősen letagadtam párszor, hogy én meleg lennék.

Például olyanokkal, hogy fontosnak tartom, hogy mindenki vállalja magát és én aztán biztos elmondanám, ha az lennék (ja, szánalmas vagyok, tudom) :D Most kicsit furcsa lenne azt mondanom, hogy na igen, meleg vagyok... Csak azért mondtam ezeket, mert magamnak is hazudtam még sokáig :S

Nyilván a közelemben lévők számára voltak erre utaló jelek korábban is (nem feltétlenül a külsőre kell gondolni, volt hosszú hajam és egy időben öltözködtem furán, de most szerintem mindenkinek van ilyen korszaka és ez nem ennek a folyománya), inkább arra kell gondolni, hogy például tettem egy-egy elszólást, vagy hogy mondjuk elrévedtem egy másik srác tekintetén, esetleg mondjuk az öltözőben a testén.

Például egyszer egy lány barátommal beszélgettünk és valahogy feljött valami téma és rákérdezett, hogy tudom-e, hogy mit jelent a passzív, aztán rávágtam, hogy "persze" és hasonló dolgok. (Hát igen, néha ösztönösen nyomok valami választ és nehezen tagadom le, amit valójában gondolok.)

Valószínűnek tartom, hogy emiatt aki ismer nem biztos, hogy nagyon meg fog lepődni, persze meggyőző tudtam lenni néha-néha korábban, tekintve, hogy magamat is éveken át győzködtem, hogy nem...

Nyilván nem akarom világgá kürtölni csak a közvetlen környezetemben akarom egy kicsit felvállalni magamat, de hát ha már 2 ember tudja az nem titok... :) Ezt már tapasztaltam más dolgokkal kapcsolatban és ahogy érezni hamar mindenki tudni fogja aki ismer xD

Amitől egy kicsit félek, hogy például kollégista vagyok és hogy ott mit szólnának az emberek. Nem mintha nagyon adnék mások véleményére, de azért nem esne jól, ha teljesen egyedül maradnék ott emiatt.

Aki esetleg kollégista és meleg, az mit tapasztalt? Hogy viszonyultak hozzá?

És ti hogyan mondtátok el a barátaitoknak? Mármint... Csak beszélgetés közben áttereltétek a témát?

Vagy lehet, hogy nem is kellene elmondanom?

Nem tudom, olyan fura az egész...

Illetve még amitől jobban félek, az a családom, pontosabban anyukám.

Apukámmal régóta nem tartom a kapcsolatot, leginkább a bírósági tárgyalásokon szoktunk találkozni ami megfenyeget, hogy kicsinál (évek óta válnak, de nem sikerült megegyezni). Neki nem is tudnia.

A nagyszüleim meghaltak, egyedül "apukám" anyukája él még, de vele is csak egy fokkal jobb a kapcsolatom mint apukámmal. Neki sem tudni.

Rokonság többsége meg külföldön él, most abban a (pár) havi pár órában amit beszélünk nem ezt fogom megosztani :)

Szóval igen, a csalásom konkrétan anyukámat jelenti számomra, mert a családtagjaim közül ő az egyetlen aki közel áll hozzám.

Végtelenül kedves és imádom őt, nagyon engedékeny szülő, aki mindent megbocsájt, de néha kicsit maradi tud lenni, ezért is félek, hogy mit szólna hozzá.

Igazság szerint korábban volt egy dolog, ami miatt valamennyire megtudta a dolgot, régebben leveleztem ("ismerkedtem") egy sráccal, igazság szerint nem is tudom, hogy akkor hogy sikerült olyan beszélgetést összehoznunk, de mindegy, nem is ez a lényeg.

Kiderült, hogy a "srác" amúgy egyáltalán nem is az, mint amit feltételeztem és hamarosan jött a rendőrségtől egy kérés, hogy kihallgassanak mert az a facebook egy bűnözőhöz kapcsolódott, aki nem az a 16 éves kíváncsi bi srác volt, amit beadott.

Ez azért volt ciki, mert helyettem anyukám képviselt, mert még nem volt 18, én részt sem vettem.

A beszélgetést soha nem látta, de azt javasolták neki, hogy kérdezze meg tőlem, hogy én a fiúkat vagy a lányokat szeretem-e?

Hát igen, eléggé kínos helyzet volt, annyit feleltem rá, hogy "ha mindkettőt akkor nem már leszek a fiad?"

Ő erre csak annyit mondott, hogy de, pár óráig bezárkóztam a szobámba, nem beszéltünk, azóta mintha mi sem történt volna.

Szerintetek ez csak valami kamasz hülyeségnek vagy fellángolásnak gondolta?

Azóta eltelt körülbelül 1,5 év.

Egyszer sem merült fel téma, de többször utalt rá, hogy ha van egy barátnőm, azt nyugodtam mutassam be neki és elfogadja fogadja a barátNŐmet, bármilyen is legyen. Ez jól hangzana az elfogadás szempontjából, de mindig ráerősít, hogy nő/lány... Igazából ezt szerintem azért mondja, mert az "apukámmal" való kapcsolata is talán leginkább azért ment szét, mert a nagymamám sok éven keresztül utálta őt is engem is.

Kicsit félek attól, hogy mit is szólna most egy teljes bevalláshoz és hogyan kellene közölnöm ezt vele?

Ami kicsit bánt, hogy elég gyakran tesz olyan utalásokat, hogy majd pár év múlva elunokázik... Nyilván egy srác mellett, ez maximum örökbefogadással lehetséges, az sem a jelenlegi Magyarországon és az is csak ha lesz egy srác mellettem, szóval ja...

Ti mit gondoltok? Nektek milyen volt az egész?

Kinek mondtátok el először? Hogy reagáltak az emberek vagy reagáltak egyáltalán valahogy?

Nekem szerintem az lenne a legjobb, ha mindenkit hidegen hagyna...

Elnézést, ha kusza lett vagy hosszú, vagy sok felesleges dolgot írtam bele, nem tudtam, hogy ilyenkor mi a fontos, meg egy kicsit ki is akartam írni magamból és így nekem is könnyebb átgondolni.

A válaszokat előre is köszönöm!