Ti nem érzitek magányosnak és olykor csúnyának magatokat?

Vannak/voltak kalandjaim srácokkal. Tudom, hogy nem vagyok álompasi, mert nagyon vékony vagyok, nem vagyok tipik szépfiú, de így is volt aki kb rajongott értem. Csak persze nekem nem jött be a stílusa. A lényeg, hogy ma pl rám tört, hogy milyen rossz, hogy nincs valaki, akihez ha kedvem van oda lehet bújni. Nem kapcsolat, hanem mondjuk valami átmenet a szexhaver és a barát között. Aztán tegnap pl ült velem szembe egy srác, aki kibeszélt (nem tudom mit de látható volt, hogy engem) a barátnőjével. Egyből agyaltam mi lehet velem a baj. Pedig már nem vagyok tini :D Szóval értitek mire gondolok. Az egész azért fura, mert vidám (túlságosan is olykor) és jókedvű vagyok alapba. Nem szoktam foglalkozni az ilyesmivel, de ma valahogy ilyen érzések fogtak el. :( Gondoltam megkérdezem, hogy mennyire egyedi. :D