Szerelmes vagyok a legjobb barátomba, aki már szóba se akar velem állni, érdemes küzdeni érte?

18 évesek vagyunk. Ő nagy eséllyel heteró, de sok jelet adott ami miatt nem adtam fel. Engedte átöleljem, simogassam, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Elég zárkózott és félénk, ahogy én is és így szinte képtelennek éreztem elmondani mit érzek. Bár szerintem elég egyértelmű jelzések az ölelgetés, együtt alvás közben is átölelés stb. Lehet ő értelmezte félre, vagy ő sem mert tovább lépni, és én se.

2 hónapja nagyon megharagudott rám, mert hülyeségen vitatkoztam vele, és azt mondta többet nem akar velem találkozni, elege van hogy folyton olyan dolgokért sértődök rá meg, amiket én neki el se mondok, hogy tudjon rajta változtatni. Ez komplikált, mert a feszültséget mind olyan dolgok keltik, amikről nem merek vele őszintén beszélni (pl. féltékenység).

Azt mondta nem akar találkozni velem, mert ha megtenné, tudná hogy megbocsájtana és folytatódna minden és ezt ő nem szeretné.

Tanácstalan vagyok, érdemes küzdenem érte? Minden nap rá gondolok, és nagyon hiányzik. De ha vissza is szerem, akkor ismét azért kell küzdjek hogy több legyen mint barátság, ami lehet alapból lehetetlen, mert még magának sem vallja be hogy jól esik egy másik fiú közelsége. Eltudom valaha felejteni? Minden rá emlékeztet és minden percben legszívesebben vele lennék. Annyira bánom, hogy ez a nyári szünet nélküle telik, és a szívem szakad meg, ha arra gondolok hogy jövőre a suliban minden nap találkoznom kell, és lese szarjuk majd egymást. :(