Ha komoly, érett párkapcsolatot szeretnék, akkor megéri várni?

Két srácot is ismerek, akiknek tuti bejövök -meg emellett többen szemeztek már velem-, de az egyik nagyon kisfiús, képtelenség komoly témáról beszélni vele(ami lehet önvédelmi mechanizmus is, de szerimt csak túl gondolom), a másik meg inkább érzelmileg tűnik éretlennek. Eléggé támaszkodik a többiekre és gondolom rám is támaszkodna akkor, de én nem dada szeretnék lenni.

Cukinak mindkettő az a maga módján és eleinte éreztem is valamit, de minél jobban megismerem őket, annál jobban rájövök, hogy nekem nem ez kell.

Szeretnék valakit magam mellé, akivel egy háztartásban is élni tudnék, szobatiszta lenne, eltakarítana és rendet rakna maga után. Nekem ez alap lenne. A legfontosabb meg persze az, hogy tudjak vele beszélgetni úgy, hogy tudom, megbízhatok benne, képes fenntartani a kommunikációt és nem próbálna rejtegetni stb. Tudjátok! Egy érett -velem egykorú- férfi.

Nekem ez a "hamis macsó" a "fogd meg a sörömmel" meg a "mekkora kábelt fektettem" fiúk elég visszataszítóak.

20/f