Miért van az, hogy nagyon kevés valóban komoly kapcsolatra, együttélésre vágyó 45-70 közötti aktív férfi van?

Akkoriban, amikor fiatalok voltak nagyon más volt a helyzet, mint ma. Sokkal nagyobb kockázattal járt felvállalni magukat, valamint az ismerkedés is nehezebben ment. Na már, ha az ember nem vállalja fel magát, titkolózik a világ előtt, esetleg annak nagyobb része előtt, akkor kapcsolatot nem tud építeni, esetleg fenntartani rendesen. Vagyis rááll az alkalmikra, bármennyire is szeretne párt. Abban az esetben, ha csak kevés hozzá hasonlóval tud találkozni, kevesebb az esélye annak, hogy olyan akad kampóra, akivel tényleg össze illik. Amennyiben nem tudnak rendes párt alkotni, értelemszerűen marad az alkalmi. No meg vannak akik már idősebb korukban vállalták fel. De ki szeretnék élni magukat. Alkalmik.

- Mondhatjuk, hogy ez egyfajta beidegződés.

Na meg nem is állt fenn számukra egy életmodell vagy példa se. A heteroknak könnyű volt, több ezer éves rutin határozza meg, mit illik egy randin, hogyan kell megkérni, esküdni, gyereket nevelni, és az őszi szél alatt, egymás mellett nyugovóra térni. Ezzel szemben a homoszexualitást a média, vagy a szájbeszéd amolyan életstílusnak mutatta be. Kicsapongó, felelőtlen, erkölcstelen izémicsodákként. Ez az egyetlen modell volt előttük, szóval valamennyien ezt követték. Ma, az internet nagyban megkönnyíti az ismerkedést. A közvélemény is elfogadóbb. A mi felelősségünk, hogy az elkövetkezendő generációknak felépítsünk egy olyan modellt, amit követve boldogan, egymás mellett élhetik le az életüket, mint egy család - mint a heterók.

Összegezve - ismétlem - beidegződés.

Mindig is komoly kapcsolatom volt ,máshogy nem tudom elképzelni. Hat éve vagyok ismét szingli,de valahogy nem azt látom,még a korosztályomnál sem,hogy az elköteleződés és a kapcsolat annyira divatos lenne.

Így marad a magány :/

54 F