Szerintetek most mit csináljak?

8 éve együtt élünk, egyetem óta, egy gimibe jártunk, én aktív, ő passzív; ennyit a formaságokról. :D

Ugye nekem van egy elég súlyos vesebetegségem, a magánorvos, miegymás iszonyatosan sok pénzt felemészt. Nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, hogy egyre szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, sokszor még a számlákat is alig bírjuk kinyögni. Ez viszont őt abszolút nem zavarja. Tud róla, ahogy tud, tesz ellene, de még csak egy apró rezzenés sincs rajta, hogy ez idegesítené. Múltkor behalt a mosógép. Én totálisan kiakadtam. Ő nevetett egyet, majd egyetlen mondattal lerendezte: "Afrikában sokaknak ruhájuk sincs, oda se neki!"

De amúgy tényleg, mióta ismerem, fát lehet vágni a hátán, egyszer emelte meg talán valakire a hangját, de az már tényleg durva volt, amit művelt vele az egyik ismerőse.

Mármint most ne értsetek félre, én nem akarom, hogy folyton idegeskedjen emiatt, sőt, én örülök a legjobban, hogy legalább ő nincs rosszul emiatt állandóan.

Csak... Valami hihetetlen rossz érzés látni, hogy hullafáradtan beesik az ágyba, mert most nem tudok gyakorlatilag semmit sem csinálni, és még így is olyan kiegyensúlyozott. Ami azért zavar, mert tudom, hogy hatalmas energia neki, hogy ne krepáljon be az idegrendszere. Mióta összejöttünk, gyakorlatilag azzal telik az élet, hogy orvostól orvosig járok, ő pedig gondoskodik rólam, mindig mosolyogva, és fáj, hogy nem tudom meghálálni. Múltkor is, felajánlottam, hogy elmosogatok, hogy legalább annyival is kevesebbet robotoljon, ő meg elmosolyodott, bólogatott, majd azt mondta, hogy nem. Aztán szokásos nevetőgörcs, amitől én is nevetőgörcsöt kaptam, de ez más kérdés. :DD

Tehát a lényeg összefoglalva: hogyan érhetném el, hogy ne érezzem magam totál hibásnak mindenben?

Ami jele annak, hogy feszült, hogy akármikor hazajön a munkából, mindig olyan szinten kisírtak a szemei, hogy borzalom. Kérdeztem már rá többször, hogy miért. A válasza mindig hozzá képest kicsit indulatosan, hogy semmi gond, nyugi, csak a szél. Meg ismerem már régóta, még ha nem is mutatja, mikor feszült, úgy pörög, mint a duracell, mostanában pedig nagyon durva. Látni a kezében kávét, energiaitalt meg nagy ritkán vizet, és teljesen keszekusza a gondolatmenete. A gesztusaiból is nagyon lejön, hogy nem érzi jól magát. Igen, most rácáfoltam az elejére, csak nagyon ellentmondásos jelek jönnek. Még ami szintén zavar, hogy a szüleim ugye segíteni akarnak neki, de hajthatatlan, nem hagyja őket. Az édesapámmal egy helyen dolgoznak ugye, és egyszer felhívott, hogy valamit kezdjek vele, mert alig él. Mint kiderült, a szíve volt, mert teljesen kimerült. De kiengedték a kórházból, és csinált mindent és szintén nem hagyta, hogy segítsenek neki. Pedig rendben tartottam a házat, és menne most is, csak lassabban, de nem. Ha így haladunk, mire meggyógyulok, helyet cserélünk. A szüleim most olyat terveznek, hogy gyűjtenek pénzt, és miután jobban leszek, befizetnek minket egy hétre valahová. Szóval elég keszekusza az egész, mint az édes gondoskodó cukiságom is, és fúúú... Nem tudom, mit kéne csinálnom.