Kedves melegek! Félreértés ne essék, a kérdésemmel egyikőtöket sem kívánom támadni, de nem érzitek elfajultnak és kényszeredettnek azt a fajta propagandát, ami körülvesz titeket? Kissé hosszú

Az előző vagyok, de rendkívül okos telefonom javítási nélkül is kiírom az iménti gondolatmenetet:

Nem vettem támadásnak a kérdésedet, csupán érthetetlennek. Miért kellene bármilyennek éreznem a propagandát? Az nem az enyém: csupán az élet az enyém, amit élek. Jól. Például az általad sorolt művek ismerete nélkül is teljesnek éreztem - s fogom ezek után érezni - a napjaimat. Nem véleményezhetem azt, amit nem ismerek. De miért is kutatnám vagy vizsgálnám a "homoszexualitás propagandáját"? S amit még kevésbé értek, hogy te miért fordítasz erre időt, ha nem is érint?! Jómagam moziba és színházba megyek, vásárolok, dolgozgatok, élek, mint bárki más. Létezik olyan, aki - az általam említettek gyakorlása helyett - csak olvasgatni szokott ezekről és az identitásáról, ahelyett, hogy megélné?

A pride itthon teljesen normális!

Nem a médiából kellene tájékozódni,mert azok csak azt az 1-2 embert fogják mutatni akit nem kellene. de nyilván nekik a nézettség kell.

Ezek a könyvek pedig teljesen jók, csak meg kellene érteni a mondani valóját!!

Nem ismerem a hivatkozott anyagokat. Netes love storykat már láttam. Nem felelnek meg a valóságnak. Ugyanúgy a meg nem valósult álmokat vetítik ki, a te szavaddal élve ugyanúgy teátrálisak, mint a heteró romantikus vígjátékok, kiegészítve azzal, hogy aki megtetszik a főhősnek, "véletlenül" pont meleg és viszontszereti.

A pride felvonulás meg nyilván túlzás, magamutogatás, aminek megvan a pszichológiai oka. Ha valaki 364 napig úgy él, hogy hazudnia, titkolnia kell az irányultságát, nem slattyoghat végig úgy a főutcán békésen egy másik fiúval, akibe szerelmes, hogy fogja a kezét, akkor azon az egy napon sokan túlzásba viszik az önkifejezést, és minden elfojtott dolog kitör. Kb. mint mikor megvonod magadtól a csokit ilyen-olyan okból, aztán gyomorrontásig kajálod magad vele.

Ilyen szempontból az egész "elfajult" és "kényszeredett". Aki elnyomottnak érzi magát, az a művészetben hangsúlyozottan jeleníti meg a szenvedést. Ha úgy tetszik, ott oldja fel vagy próbálja meg feloldani.

Ez nem "propaganda", nem arról szól, hogy legyél meleg te is.

A valós élet pedig egészen más nyilvánvalóan, mint ahogy a heteró élet is más ahhoz képest, mint amit könyvekben, filmekben eléd tárnak.

"A Pride-tól én is rosszul vagyok. A haverjaiddal ott üvöltöztök talpig feketében és jó nagy bakancsban, pedig lehetnétek a kocsmában is azalatt az idő alatt, utána verhetnétek az asszonyt és a gyerekeket."

A jó öreg előítélet-mentesség.