Miért nem merem megtenni?

Az ismeretlentől persze, hogy tart az ember és szerintem önelfogadási problémád is van egy kicsit. Megbánni dolgokat butaság! Az azt jelenti, hogy a múltban él az ember.

Nem értem teljesen, hogy akkor a feleséged támogatná, hogy kipróbáld és azt tartja hülyeségnek, hogy visszakozol vagy...?

Kicsit akkor én is mesélek: 20 vagyok, de még nem volt senkim. Egyik pillanatban előjön a rózsaszín köd és mindenáron párkapcsolatot szeretnék, ami szerelmen alapul; a következőben meg azt mondom magamnak, hogy egyedül nagyon jól megleszek -ez tart egy ideig, ilyenkor tényleg úgy is érzem és gondolom- és előjön a szorongás, félelem, mi lesz ha sose tudok valakiben megbízni, szerelmes lenni, mi lesz ha idegesíteni fog a párkapcsolat, én idegesítő leszek blah-blah...A lényeg az, hogy tudom mit kellene tenni /felvállalni magam, elkezdeni ismerkedni és lassssssssssssssan randizgatni is/, de azt is tudom, hogy az érzelmeket nem lehet csak úgy kikapcsolni. Hosszú út ez, de pontosan nem tudom, hogy én a közepe vagy már a vége felé tartok. Neked szerintem kevesebb belső dolgon kell átesned, bár nem ismerlek és te se engem, szóval ezt tisztán nem ítélhetem meg.

Úgy gondolom, erőt kellene venned magadon "átesni" ezen az egészen, hagyni hogy mások segítsenek és ne lökd el magadtól az embereket /pont én mondomXD/...Aztán ha megvolt a dolog, akkor tudni fogod, hogy ez olyan 'felejtős' vagy 'kell még ilyen helyzet'. :P Megbánni csak azt szokás, amit nem mertünk megtenni!!! ;)

Sok sikert!

20/f

Én se mertem elmondani a felségemnek, amikor az első megtörtént. Én nem a neten, hanem a baráti körömben kerestem olyant akiben maximálisan megbíztam, akiről tudtam, hogy utána nem fog eljárni a szája, és akiről tudtam, hogy ápolt, tiszta. persze sokat segített a gátlások feloldásában, hogy egy buli alkalmával mindketten ittunk rendesen. és jól mondja a kérdező, engem is hajtott a kíváncsiság.

Tudjátok mit? Nem bántam meg, hogy bevállaltam és kipróbáltam.

A kérdezőt csak biztatni tudom.