Veszített már el valaki coming outtal egy jó és régi barátot?

Én egy "jó" barátot veszítettem el, és csak kb 4 éve ismertük egymást. Miután elmondtam neki, mondta, hogy semmi baj, nem zavarja meg minden oké, és onnantól kezdve többé nem keresett, nem válaszolt ha írtam neki. Sőt azóta köszönni sem hajlandó. Fájt rohadtul, de ez van. Idővel elmúlt az érzés, és ma már úgy gondolom, hogy nem is volt jó barátom, mert ha az lett volna, el tudott volna fogadni így is, ahogy vagyok. És őszintén szólva ilyen barátra nincs is szükségem...

A te helyzetedben: elég esélyes, hogy nem fogadná jól. De neked kell döntened, megkockáztatod, hogy elmondod és esetleg elveszted, vagy inkább egész életedben titkolózol előtte? Ha az előbbi történik, akkor azt mondom nem volt ő sem neked jó barátod, mert egy igaz barát úgy fogad el, ahogy vagy (főleg ha előtte 11 évig semmi baja nem volt veled), ha az utóbbit választod, akkor meg az a barátság se lesz teljes, hisz sosem adhatod teljesen önmagadat előtte.

Én azt mondom jobb elmondani, mert így legalább kiderül, ki az aki csak egy álszent barát volt, és ki az igazi.

Az én barátom nem hiszi el :D

De egyébként ha ilyen a barátod , minek akarod neki elmondani?

Igen, több embert is elvesztettem a coming outtal. Jellemzően olyanokat, akikről nem hittem volna. Akikről viszont azt gondoltam, elutasítóak lesznek, mellettem maradtak.

Akik eltűntek, azok vagy hihetetlennek tartották és utána nem akartak velem találkozni, vagy kiakadtak, és azért kezdtek kerülni. Maradtak körülöttem emberek így is, lettek új barátaim (mondjuk az újonnan megismert emberek esetében sem azzal nyitok, hogy meleg vagyok).

Én örülök, hogy kiderült, ki fogad el, szeret engem és ki nem. A helyedben elmondanám. De nem úgy, hogy "szia Tihamér, na most mondok valami nagy dolgot neked magamról". Hanem mellékesen, az életem részeként kezelve a témát.