Létezhet olyan hogy valaki a nőkben való csalódás és az elutasítások miatt kezd el a saját neméhez vonzódni?

Sztem van. Én magamból indulok ki. 30 körül vagyok, és elég apó szerszámmal áldott meg a teremtő. Ezt szerintem mindenki másként tudja feldolgozni. Szerintem a megfelelési kényszer hozta h érdeklődjek a saját nemem felé, mint paszív. Egyszer próbáltam nővel, de szánalom volt. Viszont ember vagyok, és...Nagyon nehéz ezt röviden szavakba önteni. A lényeg h igen is, én is akarom érezni h valakinek jó vagyok. Valaki szeret. kb 16-18 lehettem mikor már eléggé érdekelt a doog, és próbálkoztam ujjammal...stb. Nagyon sokat gondolkodtam rajt, h ha "nagyobb" lennék, akkor is megfordult vólna a dolog a fejemben? Szerintem nem. Csak szar érzés tizenévesen tudomásul venni, h a család nem jöhet szóba.

Egyébként vonzódom a nőkhöz, és ráadásul mint domináns irányító szerepben. Férfival viszont paszív szerepet venném fel. Majd egyszer is megkapom a válaszom, h ez miért alakult ki.

Nem vitát akarok indítani, és nem is nagyon szeretnék offolgatásokba menni ezzel kapcsolatban. Csak elmondtam a véleményem.

#15-ös, igazából te nem a nőkben csalódtál, hanem frusztrált vagy, vagyis egyszerűen megfogalmazva magaddal nem vagy megelégedve. Így igazából szigorúan véve te offoltál, nem a kérdésre válaszoltál, mert egyik nőnek sem a hibája, hogy te nem vagy a testeddel megelégedve.

A nemi identitásodra nem akarok kitérni, lehet, hogy a méretedtől függetlenül vagy biszex már eleve, de az is lehet ,hogy pszichológiai hatás (frsztráció, kisebbségi komplexus stb.) miatt alakult ki a vonzódás a saját nemed felé.

Hát én sokat csalódtam a nőkben, volt jó sok, meg házasság is. Férfivel a legerotikusabb gondolatom az volt, hogy betöröm az orrát, vagy megrugdosom. Már nekem az is abszurd, ha egy férfivel kézfogáson kívül bármilyen testi kontaktus van, leszámítva a verekedést. Küzdő sportoltam és van abban valami csodálatos érzés ahogy szétvered valaki fejét. Sokszor ha beszólnak erő kell, hogy helyben ne tépjem szét az illetőt. A furcsa az, hogy a melegekkel szemben nem vagyok agresszív, mert nem érzékelem őket másik hímnek. Őket nem tudom hová tenni, egyszerűen nem érzem azt az agressziót amit a többi domináns férfi felé. Ha látom a középkori csatajeleneteket akkor tökéletesen megértem miért szerettek háborúzni a középkorban, és néha arra gondolok milyen jó érzés lehetett kiontani a másik belét. Nőkkel szemben végtelen nyugalmam van, gyerekekkel szemben is. A silányabb férfiak, és a melegek nem váltanak ki belőlem agressziót. Inkább lennék amúgy buddhista szerzetes, vagy élnék cölibátusban egy barlangban mint, hogy egy meleg elégítsen ki. Még annyit, hogy a barátaim sem váltanak ki agressziót, de mindig az van amit én akarok. Nőknél nem kell annak lennie amit én mondok.

Nekem mondjuk hatalmas a farkam, és úgy nézek ki mint a vezérgorilla. Nem tudom ez jelent e valamit a témában?