Miért érzem így magam? Már nagyon ki vagyok ábrándulva az ismerkedésből.18/F

Én is megéltem ezeket az érzéseket, párkapcsolatot akartam, de sajnos sokáig nem sikerült találkoznom egy olyan sráccal se akivel kölcsönös lett volna a vonzódás, fizikailag-szellemileg, de aztán végül csak találtam egy srácot akivel ez így sikerült, ugyan már nem vagyunk együtt de attól még előbb utóbb újra találkozok majd valakivel akivel érzem ,hogy működhet.

Te se add fel ezeket az érzéseidet ,hogy találni fogsz majd egy olyan srácot akivel sikerül egy párkapcsolatot kialakítanod, esetleg próbáld magad egy fajta takarékra rakni :) hidd el nem jó az, hogy ha teljesen kiölöd magadból ezeket a vágyakat mert akkor olyan leszel mint a legtöbb 40-éves kiégett meleg férfi.

Nem gondolom, hogy az annyira egyszerű lenne. Folyamatosan ezzel próbálkozom én is, de legfeljebb csak elnyomni tudom, és azt hiszem ez többé-kevésbé általános.

Lehet az ember karrierista, meg koncentrálhat a barátaira, de egy idő után úgyis felmerül benne az, hogy jó lenne egy társ, meg ilyenek.

Mondjuk 18 évesen szerintem még nincs okod ennyire leereszteni, főleg ha tényleg "jól össze vagy rakva" :D Bár egyébként teljesen megértem a szitut. Az idősebb melegek sokszor eléggé rámenősek, és tényleg csak AZT akarják, és... hát szóval nem könnyű olyat találni, aki nem csak külsőre fog meg, hanem tényleg egy hullámhosszon vagytok.

Ha pedig találsz ilyet, akkor az illető szimplán hetero. Dühítő nem? :D

Azért ne add fel.

21/F

Ha néha vannak is mélyvölgyek, azért ne legyél ennyire pesszimista és tudom, hogy ez így furcsa elsőre, de ne eröltesd a kapcsolatszerzést, hanem próbálj kicsit spontán ismerkedni és úgyis jönnek majd új arcok, barátok és így akár egy kapcsolat is :)

Fel a fejjel és ne add fel a dolgot!

20F

18 éves vagy előtted az élet, még sok pofára esés és sok boldog felhőtlen napok lesznek. Csak győzd kivárni, de feladni soha sem szabad :)

Mert amint feladod, és bezárkózol elveszed magadtól a lehetőséget, és mástól is. Hogy egymással boldogok lehessetek :) Szóval fel a fejjel, lesz ez még jobb is :)

19 éves srác létemre sűrűn érzem azt, hogy "itt lenne az idő feladni" nem csak a szerelmet(vagy az én részemről a barátkozást is), hanem a munkabéli céljaimat is. Szerencsére ilyenkor látom, hogy mi az amit elértem és úgy állok hozzá, hogy a profizmushoz vezető úton sokszor el kell esnem, de akkor is megcsinálom, mivel látom, mennyit sikerült már elérni(másrészt meg csak 19 vagyok). Ez az ami éltet a párkapcsolat terén, bár nekem még nem volt senkim és barátaim sincsenek, szóval azt se mondhatom, hogy a szerelmi csalódásokból tudnék valamit felhasználni a jövőben, hogy mire figyeljek. Szóval, nem mindig minden olyan reménytelen, mint amilyennek tűnik...Ha valakivel nem jön össze a dolog, akkor valószínű nem egymásnak valóak vagyok, ha meg valaki elutasít, akkor meg ő az aki veszített, nem te. Amikor magányosnak érzem magam, én mindig más célokra koncentrálok, amiket el szeretnék érni.

Engem is érnek sorban a kudarcok minden felől, hidd el. Aki keres az talál, ne add fel, de ne is úgy éld meg ezt az egészet, hogy egy éven belül meg kell találnod életed szerelmét, különben összeomlik a világ. Néha akkor jön el a boldogság, a siker, amikor nem is gondolná az ember.;)

ui. Badoo-n meg nekem is lett volna lehetőségem sok-sok "pasival" "kapcsolatot" létesíteni, de amelyik ilyen volt, azt én bottal se ütögetném, szóval töröltem is magam az oldalról:P