Miért hozzák fel a homoszexualitás mellett, hogy állatoknál is előfordul?

"Kicsit konkrétabban"

Akkor gondolkodj el kicsit: mi a haszna a sarlósejtes vérszegénységnek? Akinek mindkét génjében benne van, az belehal. Szóval?

Az a haszna, hogy nem kapja el a maláriát.

Tehát a legveszélyesebb helyeken az emberek 12%-a az egyik génjében hordozza ezt az elváltozást. Így ő nem lesz beteg, és még nem születik túl sok halott gyerek.

Egyensúly van.

A homoszexualitásnál egyelőre csak találgatjuk, hogy milyen hasznos tulajdonság kötődik hozzá VALAHOGYAN.

Ez nem kötelező, hogy a génekben legyen - pl. van olyan elképzelés, hogy az illető anyja termékenyebb.

De lehet bármi más is.

Aki meg azt írta, hogy a nem káros dolgok is fennmaradnak: igen, de csökken az előfordulásuk. Ugyanúgy, ahogy a barlangi állatok szeme is szép lassan eltűnik. Ilyen alapon a homoszexualitás aránya csökkenne - de ezt nem teszi.

Csatlakozom az előző válaszolókhoz. Ez általában úgy jön fel, hogy a homoszexualitást természetellenesnek (vagyis mesterségesnek, emberek által kitaláltnak) nevezik, és ez ugye azért téves, mert ha tényleg mesterséges orientáció lenne, akkor az állatvilágban sem kéne előfordulnia.

Egyébként javaslom e cikk elolvasását: [link]

Úgy tűnik, hogy az a gén ami a hímekben homoszexualitást okoz, növeli a nőstények termékenységét. Mivel a hímek kevesébe fontosak reprodukciós szempontból (hisz akár egy hím is képes megtermékenyíteni akár több tucatnyi nőstényt), a homoszexualitást bőven ellensúlyozza a fokozott nőstényi termékenység.

Ha szociális szempontból közelítjük meg, akkor a hím homoszexualitásnak van haszna közösségi létformákban is. Ugyanis a társasági állatok között általában jelentős erőforrásokat és időt foglalnak le a hímek párharcai a nemzési jogok felett. A homoszexuális hímek ebből logikusan kimaradnak, és ehelyett a közösség számára hasznos dolgoknak (élelmiszer-szerzés, közösség védelme, stb.) szentelik idejük nagy részét. Továbbá, a hímek tipikusan szélsőségesen favorizálják saját ivadékaikat, míg a homoszexuális hímek gyakran az összes közösségben lévő utód nevelésében, gondozásában részt vállalnak. Ezentúl a homoszexualitás hímek a szociális harmóniához is hozzájárulnak, hisz mint említettem a leggyakoribb közösségen belüli konfliktus állatoknál a hímek küzdelme az utódnemzés jogáért. Az olyan rendszerekben ahol egy-két hím gyakorolja csak ezeket a jogokat, a belharc sokkal kisebb ha többi hím egy része homoszexuális. A belharc megléte vagy hiánya pedig a túlélés és a halál közötti különbséget jelentheti a közösségnek.