Vallott már valaki szerelmet heteró fiúnak? Ha igen, mit reagált, mi volt utána? (Csak olyanok válaszoljanak, akik vallottak. )

Minden nap V.Tomásnak szerelmet vallok. Rögtön leszop...

11L

Beszéltünk. mondtam hogy hetero vagyok!

Mondta hogy leszopna!

És leszopott!

Gratulálok azon érett válaszolóknak akiknek a szerelem egyenlő azzal, hogy leszopsz valakit, remélem hasonló komoly kapcsolataitok lesznek.

Nekem volt 2 srác, akik a barátaim voltak és beléjük szerettem. Az elsőnek elmondtam mert nagyon zavart az, hogy ott ül mellettem és barátként nevetünk együtt, de mégis emiatt olyan távolinak éreztem, mert tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Azt gondoltam, ha elmondom segíteni fog, de a helyzet rosszabb lett, eltávolodtunk egymástól. Persze nem rögtön. Tudomásul vette, hogy szerelmes vagyok belé, elmondta, hogy nem tudja viszonozni, de nem akar barátként elveszíteni, dehát ez a dolog mindig ott lebegett mindkettőnk szeme előtt és az idő múltával megromlott a viszonyunk. Még mindig a barátom, de már korántsem olyan, mint amilyen volt...

Okulva az első esetemből a második srácnak nem mondtam el. Inkább a "felejtsd el!" módszert próbáltam alkalmazni magamon, és nehezen, de végül sikerült kivernem a fejemből, hogy szerelmes vagyok belé, és még mindig legjobb barátok vagyunk. Talán ez nem annyira fair a részemről felé, hogy nem mondtam el neki, de őszintén, féltem, hogy vele is hasonlóan megromlana a viszonyunk (habár ahány ember annyi féle, kitudja lehet még jól is alakult volna, de már nem mertem kockáztatni.)

Kérdező! Esetleg aktuális a téma nálad, vagy csak foglalkoztatott a kérdés?

Én a gimis osztálytársamba voltam szerelmes. Nagyon nehéz volt, hiszen minden nap láttam, évekig... barátok "szerencsére" nem voltunk, de rosszban sem. Az elején nagyon passzív és rideg voltam vele. Nem köszöntem, lehajtottam a fejem előtte, próbáltam úgy tenni, mintha nem lenne ott. Persze titkon mindig figyeltem és álmodoztam. Egyrészt nagyon zavarban voltam előtte, másrészt azt hittem, így könnyebb lesz túlélni. Azt utolsó évben gondoltam egyet, hogy ez így nem megoldás, tudom, hogy hetero, nem fog szeretni, emiatt nem kéne vele így viselkednem. És bennem volt az, hogy egyszer élünk, veszteni valóm nincs (mivel nem vagyunk barátok) és annyira ismertem, hogy rendes fiú. Szóval elmondtam neki, ami érzek. Személyesen nem mertem, így írtam egy Word "levelet" és elküldtem feszen neki. Ez karácsony előtt volt a szünetben. Rendes volt, ahogy sejtettem. Vissza írt, hogy " neked is boldog karácsonyt :) ". Mivel írtam neki, hogy boldog karácsonyt. Szóval ennyi. Tudomásul vette. Szerintem amúgy sejtette. Aztán ennyi. Azóta beszéltem vele feszen. Nem utál. Szerencsére már nem érzem azt, mint akkor. Akkor nagyon nehéz volt...

Most lehet megint van valami. Egyetemen tetszik az egyik csoporttársam. Ő rendes velem, jóban vagyunk, viccelődünk stb. Külsőre is tetszik, de inkább az, hogy azt érzem, hogy szimpatikus vagyok neki. De ugye hetero (legalábbis ezt gondolom). Én mindig a heterokat fogom ki... próbálom nem elrontani a kapcsolatot, és nem elmondani, hogy tetszik. De nehéz így együtt lenni vele. De "szerencsére" annyit nem vagyunk együtt, csak közös órákon. Szóval ez sem könnyű, mert gondolok rá... Inkább el kell felejteni, és várni egy melegre, akinek tetszem, csak addig ki kell bírni.

Remélem tudtam segíteni. :)

Voltam így, pont 1 éve és úgy 1 hónapja nagyjából.

Először nem hitte el, azt hitte csak meg akarom viccelni, majd nagy nehezen mégis elhitte, hogy komolyan beszélek és igazából azt mondta, hogy ez most furcsa neki, de jó érzés.Nem tudom hova tenni:D Azóta nyuszi voltam semmi olyat nem mertem tenni vagy mondani neki, nem léptem fel, de azóta is barátok vagyunk. Lehet, ha akkor kicsit lépek fel még tovább, akkor máshogy alakult volna. Utána amúgy még jobb lett a kapcsolatunk, többet beszélgettünk, szinte minden szabadidőnkben együtt voltunk stb..Szóval jól reagálta le!:D