Melyik állítás igaz a homoszexualitással kapcsolatban? és miért? (főleg tapasztalatok érdekelnének) (röviden lejjebb) de figyelmesen olvassátok el ezt a két állítást

Az első mondat rám már nem igaz: mindig is a fiúkat szerettem, szüleimmel pedig mindig is nagyon jó volt a kapcsolatom, 20 éves koromig egymással is igen jóban voltak.

A második mondat ott sántít, hogy "lett homoszexuális". Homoszexuálissá nem válnak az emberek, hanem vagy azok, vagy pedig nem. Tehát irreleváns a szülői kapcsolatok vizsgálata. Vakvágány, ha ez valami kutatás akarna lenni.

1: teljesen jóban vagyok az apámmal. soha egy hangos szót nem szólt, igaz sokat dolgozott, de fantasztikus ember.

a baráti körömben az exem nem tartotta a kapcsolatot a vér szerinti apjával. egy másik ismerősömnek ilyen hipermaszkulin macsó apja van, kicsit házsártos, de azért rendben van

2: a legtöbb ember akinek tudom, hogy :nagyon. gázos az apja, az heteró.

Most őszintén, ha megnézed a heterókat, meg úgy általában a társadalmat, a két szülővel valamennyire tuti gondja van az embernek.

Meg ez is, hogy most definiáljuk azt hogy gondja van. Mert gond az is, ha apád nincs annyit otthon (sok családban nincs más opció a megélhetésük miatt), az is gond de más fajta ha apád üvöltözik veled, az meg megint egy másik szint ha iszik, és az meg végképp ha ver meg időnként megerőszakol.

azért nem ugyanaz a minőség.

Szóval lehet itt mintákat keresni, de ez ilyen beteges Fraud-i lélekelemzés, ami úgy ahogy van, el van cseszve.

Maga Sigmund bácsi nem volt teljesen normális, és ez látszik a munkáin is.