Fuggő vagyok, hogy szokjak le teljesen a pornófilmekről?

meleg fiú, 33

most már teljesen elegem van, eljuottam arra a szintre... illetve elegem van abból hogy már elegem van

Ráottem h baj van...

Szoft-sm pornót nézek, időnkénti rendszerességgel.

Az a durva h visszatekintve az éltembe, rájottem h ez gyerekkoromban kezdődott, kb 25éve. A félunokabátyámhoz ha átmentem, ott játszottam nála mert vigyázott rám, ő meg állandóan heteró pornót nézett amikor az anyjáék nem voltak otthon, nem torődott azzal hogy én ott vagyok /7-8 voltam akkor/. ez hónapokig volt így, és szerintem akkor égett belém ez a dolog, ill. a személyiségembe

/egyébként soha nem inzultált szexuálisan!!!!/

és aztán én is elkezdtem nézni, 11-12-13... évesen és ez ment tovább az évek folyamán, de persze már homopornót. akkor még nem volt olyan sűrű ez, 19-20 éves korom korul néztem egyre gyakoribban.

Magára hogy pornófuggő vagyok, csak néhány éve jottem rá. azelőtt fogalmam sem volt róla h ez a bajom, azt hittem ez normális. sőt, előző kapcsolatomban ez nem okozott lelkifurdalást mert eleve egy diszharmonikus kacsolatban voltam és kifele kacsintgattam eleve..

Amiko eluralja az agyam akkor olyan jó és érzem h ez a világ legjobb dolga de amikor kielégulok ezekre a szr filmekre, bele sem tudok a tukorbe nézni és szégyellem magam...

Az a durva hogy még csak az sincs h élőbe csináljam "azokat a dolgokat" a párommal, mert még véletlenul sem akarnék neki sérulést okozni, sőt, egyáltalán bántani sem, mert ezek a filmek a "finom" erőszakról szólnak.

tartani tudom mindig egy hétig max, de egy néhány napnta rámtor és akor elural. és az a durva h olyankor nem tudok semmi másra gondolni, és akkor "lenullázom" az addig elért gondolati mintáimat, a normálisat, az építő jellegűt amiről az élet szól valójában.

úgy érzem ez nem fer a párommal szemben, és azután óriási lelkifurd-om van... túl szexcentrikus lettem és rengetegszer forog e korul az agyam... ráadásul tudom hogy a filmekben lévő csávók "fel vannak tupírozva" tehát azok a filmek nem a valóság. még szerencse h kívánom a párom és egyébként soha nem is csalnám meg. de egyszeren ez annyira káros szokás és életellenesnek érzem, mert elvonja a figyelmemet nem csak a páromrl, hanem magáról az életről...

részben pórtcselekvés ez az uresjáratokban, és rájottem, fájdalomcsillapítóként tokéletes.

de emellett a félelmeim is felerősodtek, tavaly nyáron pl konkrétan pánikrohamaim voltak, na akkor sikerult visszafogni a dolgokat de sajnos nem eléggé , mert még mindig lógok a szeren...

Ráadásul ez a lelkiismeretfurdalás is kínoz, aminek mindig az a vége h beleesek ugyanabba csapdába, valami aztán mindig kiváltja hogy pornót kell nézem... és a kor bezárult.

Nem akarok így ebben a "libikókában" meghalni. ezt akarom tartani, a jenlegi állapotot életem végéig. Ki akarom teljesen élni a kreativitásom és teljesen a jelen pillanatna élni... hogy lehetne tobb akaraterőm? hogy konvertálhatnám át ezt az energit, feszultséget a kreativitásba?

vagy valami segítség kellene, egy két ember, aki hasonló cipőben jár, anonim pornósok csoportja vagy vmi iylesmi ahol le tudnék szokni OROKRE erről a szXrról...

bocs az ékezetek hiányáért és a helyesírási hibákért, gyorsan írtam