Mi a véleményetek erről? Metroszexualitás más szemszögből, szerintem érdekes témát feszeget, kicsit elgondolkoztam rajta.

nem olvastam el, de sosem tetszettek a metroszexuális férfiak.

maradok a hagyományosnál.. :DD elég csinibaba van nőből is, nekem férfiből aztán nem kéne..

Kicsit sem vonzanak a metroszexuálisak engem sem. Manapság amúgy sem az alapján választ az ember partnert, hogy kivel tud majd egészséges utódokat létrehozni, általában összetettebb ennél a dolog. Szóval hülyeség arra fogni az ilyen férfiak népszerűségét, hogy hát ők egészségesebbek látszanak... Persze vannak primitív emberek is, nekik lehet elég ennyi.

Egyébként meg nem jó a cikk, mert egyértelműen a metroszexuálisokat akarja fényezni.

Szerintem ezt a cikket egy metroszexuális férfi írta mégpedig azért hogy valahol saját magát győzze meg hogy nincs ővele semmi gond csak mert metroszexuális. Önigazolásként írta a cikket, még ha nem is tudatosan. (Pont mint 15-20 éve a melegeknél: minden akkori hírességre megpróbálták ráfogni hogy meleg, aztán a drogosok is azt lesték kire foghatják rá hogy drogozik)

Nekem alapvetően annyi bajom van a cikkel hogy érezhető rajta a részrehajlás így aztán nem hihető.

(És nem, nem vagyok kövér, büdös stb. viszont nem is sminkelem magam stb.)

A cikk írója az elején arról ír, hogy régen miért volt viszonylag jelentéktelen egy férfi külseje: a férfiak munkájuk és vagyonuk által érvényesültek az életben, férjválasztáskor nem az számított sokszor, hogy két férfi közül melyik tetszik jobban, hanem melyiknek nagyobb a birtoka, melyik van előrébb a társadalmi ranglétrán, melyiknek ígéretesebb a jövője, stb.

Azért nem számított olyan sokat a külső, mert volt számos más tényező, amely többet számított. – Bár én is sok általánosítást és részelhajlást látok a cikkben az író részéről, ezzel a résszel egyetértek. A világ működésének és a férfi-nő szerepleosztásának a változása is közrejátszik abban, hogy a férfiról kialakított kép már nem egyforma azzal a képpel, ami 50 évvel ezelőtt volt érvényes mondjuk.

Volt egy idő amikor elképzelhetetlen volt, hogy a nő is dolgozzon, a férfi mellett. Volt egy idő amikor az egyenesen hallatlan volt, hogy a férfi üljön otthon és a nő dolgozzon- Mindkét idő elmúlt és jelenleg egy olyan korszakban vagyunk, amelyben a szerepek bármely módon történő felcserélődése elfogadható. Éppen ezért, a két nemről kialakult kép is jelentősen megváltozik, mivel már nem minden esetben képviseli sem a nő, sem a férfi azt, amit régen képviseltek.

Ma már vannak nők, akik egész nap dolgoznak és férfiak, akik napi néhány óra modellkedésből keresik a pénzüket. Ez évekkel ezelőtt felfoghatatlannak tűnt volna, ma már azonban gyakori jelenség.

Az egyik fő tényező tehát, az önfenntartás/ család fenntartása, amely valamikor a férfi egyik meghatározóját képezte, ma már nem játszik olyan szerepet, mint régen, mivel már a nő is fenntudja tartani saját magát, ezért nem szorul feltétlenül egy férfi támaszára, ergo választhat magának egy számára jobban tetsző alakot, szerényebb keresettel, mint egy pénzes figurát, akihez csak kényszerből menne, mert ( az író szavaival élve ) most már ő is megengedheti ezt magának.

Továbbá a cikkben van néhány kutatás és statisztika kiemelése, amelyek a magas tesztoszteronszintet próbálják degradálni ( legalábbis az olvasónak ez jöhet le, mikor a magas tesztoszteronszintet a gyengébb spermaminőséggel hozza összefüggésbe az író ) – Ez az egyik rész, amelyben részelhajlás van, sőt szelektív adatgyűjtés és következtetés, amely egy elég gyenge próbálkozás szerintem és sokaknak még ellenszenvesnek is jön le. Egyszerűen nem egy jó taktika mindig lehúzni egy ellentétes típust ahhoz, hogy az általad előtérbe helyezett típust egy jobb megvilágításba tegyed. Az előnyöket kilehet emelni anélkül is, hogy a másik típusnak erőltetetten kiemeld a hátrányait. Ha abból indulunk ki, amit az író már az elején kijelentett, hogy a metroszexualitás így is eléggé ellenszenves, akkor egy ilyen jellegű cikk készítőjének annál inkább figyelnie kellene arra, hogy miként építi fel a szövegét és kiket céloz meg vele.

De talán nem is ez a lényeg, annál inkább az iromány utolsó sora: “Mindenesetre a nőknek kell dönteniük ez ügyben. Meggyőzhetők-e újra arról, hogy az igénytelenség roppant férfias dolog? “ – Véleményem szerint a nőket nem kellene meggyőzni semmiről. Pont ez a gond az efféle ilyen-olyan irányt feszegető cikkeknek és megnyilvánulásoknak, hogy túlságosan is próbálnak hatást gyakorolni – mindenkire.

Az emberek különbözőek és ízlések terén is megoszlanak a vélemények. Ugyanakkor mindenkinek joga van olyan partnert választani, amilyet akar és mindenkinek joga van olyan stílust felvenni, amilyet akar.

A sikeres személyek – ha már az író kitért erre is – meglátásom szerint abban hasonlítanak, hogy nem hajtanak fejet az őket támadóknak, hanem végzik a dolgukat és élik az életüket, annak ellenére, hogy kivétel nélkül mindegyik beleesik egy-egy skatulyába. Ilyenek között akadnak metroszexuálisok is, akik számos nő tetszését nyerik el, de nem azért, mert “ meggyőzik “ őket arról, hogy férfiasabbak, mint a tőlük eltérő férfiak, hanem azért, mert önmagukat adják és van elég vevő az ő típusukra is, önbizonygatás nélkül is.