Van olyan srác akinek sikerült meleg/bi vágyait elnyomni? Hogyan? Ha kipróbálom egyszer elmehet a kedvem?

Nyitottnak, pontról pontra, részletesen:

(pár dolgot már az előttem levő is leírt, de nekem még nyomatékosabban le kellett)

Pár dolgot itt nagyon tisztázni kell...

Végig úgy beszélsz a homoszexualitásról, mint vmi betegségről. Pl.

„átfordítható EGÉSZSÉGES heteroszexualitásba” - mintha legalábbis csak a heteroszexualitás lenne egészséges... - Hát lófszt.

„a PROBLÉMÁJUK elsősorban pszichikai eredetű” - a heteroszexuálisoknak problémájuk, h heteroszexuálisok? Na hát a homoszexuálisoknak se... Ez egy egyenrangúan normális és egészséges állapot a heteroszexualitáshoz képest. Nem jobban probléma, mint az.

„homoszexualitással KÜZDŐ férfi” - ez nem vmi betegség, ne állítsd be úgy, mintha olyan lenne, mint pl. vmi rák, amire mondhatjuk, h „rákkal küzdő emberek”...

„meggátolta őket abban, h maguk férfivá vagy férfi érzületűvé fejlődjenek” - mintha a melegek legalábbis nem lennének egyenrangú mértékben férfiak... Jelzem neked, h a melegek legnagyobb része, aki nem küzd nemi diszfóriával (de az meg már egy más fogalom, és olyan ráadásul a heterók között is van, szal annak meg nem a melegséghez van köze), nagyonis férfivá fejlődött egyén, érzületben is.

„normál heteró egyedeknél” - ugye te is érzed, h ez mennyire problémás szemlélet, a „normál”-ságot kizárólag a heteroszexualitással összekötni?

„a GYÓGYULTAK viszont teljes GYÓGYULÁSRÓL beszélnek” - legfeljebb „átalakultak”, „megváltozottak”. A „gyógyult” szó használatának akkor lenne létjogosultsága, ha vmilyen betegség lenne. De mivel ez egy egyenrangúan egészséges állapot, ezért nincs alapja úgy megközelíteni, mintha vmi negatív állapot lenne, amiből a megváltozás „gyógyulás” lenne.

„amire szüksége volt, h lelkében teljes férfivá érjen”, ill. „csorba férfiasságát próbálja meg befoltozni” - lásd 3 idézettel feljebb, ugyanaz...

A „tipikus bziról” alkotott elméleted meg már szinte vicces kicsit... Sztereotipizálás egyébként.

„a különbségen elméletileg lehet SEGÍTENI” - nem vmi halálos betegség ez, amiből kijjebb kell segíteni az illetőt... Ha vmiért egy meleg úgy érezné, h segítség lenne neki, ha heteróvá változna, az azért lehetséges, mert nem bírja elviselni a többségi társadalom homofóbiáját... Ha viszont ettől eltekintünk, mert mondjuk feltételezzük, h nem lenne homofóbia, akkor egy melegnek az a természetes, amilyen ő, és/hiszen ő abban tudja az élete teljességét megélni. Ugyanúgy, mint ahogy a heterók a heteroszexualitásban. Neked hogy jönne ki, ha vki „segíteni” akarna a heteroszexualitásodon? Ez nem a nagy jóindulatát mutatja az illetőnek, h jaj, hát ő „segíteni” akar... Hanem azt, h a te állapotodat nem ismeri el egyenrangúan egészséges, normális állapotnak. Mert ha elismerné, akkor nem is jutna eszébe, h „segíteni” (azaz változtatni) kéne rajta...

„egészséges kapcsolatot kell kialakítania más férfiakkal” - az én szememben pl. a legszebb és legteljesebb kapcsolat a férfiszerelem. Megint úgy kezelted, mint vmi betegséget...

„Tehát úgy kell viszonyt kialakítania más azonos neműekkel, amit ma teljesen normálisnak tekintünk két hetero férfi társadalmi és baráti kapcsolata között.” - ez a szemlélet, azon kívül, h eszerint gyakorlatilag ki kéne irtani a férfi homoszexualitás jelenségét, nem más, mint a többségi társadalom elvárásainak durva ráerőltetése az egyénre... Mintha attól már vmi erkölcsileg magasabb szinten állna, h számszerűleg többen képviselik... Mintha ekkor már legalábbis az lenne a helyes, ha egyenesen mindenkire ezt alkalmaznánk normaként... Attól, h többen heteroszexuálisok, és h ez ezért vmilyen szinten jelenleg épp norma egy ilyen társadalomban, amelyik még épp csak elindult a szemléleti fejlődés útján ezzel kapcsolatban, attól még nem erkölcsileg magasabb rendű a heteroszexualitás...

„nem lányokkal” - ez megint egy sztereotípia csak, miszerint minden meleg a lányokkal barátkozik... Én pl. még mindig a fiúk/férfiak felé nyílok meg könnyebben. És 100% meleg vagyok. Na ezzel mit kezdesz? :P

„Folyamatosan érthető lesz neki a férfiak világa” - innen sztem kihagytál egy szót, miszerint, mármint a „heteroszexuális” férfiak világa (esetleg)... A homoszexuális férfiak világa már alapból érthető neki. És a homoszexuálisok is egyenrangúan férfiak, így nem nevezheted csak a heteró férfi világot a „férfi” világnak... Am meg mellesleg alapból rengeteg közös dolog van a heteró és a homo férfi világban. Azért nem 2 totál külön fajról beszélünk.

Ezt a rengeteg olyan megfogalmazást, ami sértő egy homoszexuális ember számára, ill. ezt az egész szemléletet, pl. h úgy kezeled, mintha ez vmi betegség lenne, és mintha csak a heteroszexualitás lenne az egészséges/normális, meg mintha a melegek nem lennének ugyanúgy férfi érzületűek, stb..., kikérem ezennel magamnak is, és minden más melegnek is, akiket ezekkel esetlegesen megsértettél.

Egyébként pedig képzeld el, h én a világért se változnék meg... Ha most vmiért, tegyük fel, lehetne választanom, h melegként akarok tovább élni, vagy azt akarom, h „átprogramozzanak” heteróvá, hát még a kérdés is sértő lenne... Ha még egyszer születnék és vhogy választhatnék, is ezt választanám... És ha egyszer mégis vhogy heterót csinálnának belőlem, akkor inkább meghalnék... És én a melegséget érzem annak a szexualitásnak, amiben egy olyan ember, akivel én tudok azonosulni, a világ legnagyobb totalitását élheti meg. Nekem ez a „normális”; és jelzem neked, h kikérem magamnak, teljesen egészséges vagyok... És egészséges férfi is... Lehet, h nem felelek meg sok heteró sztereotípiának, amik a férfiak viselkedését korlátozó társadalmi beidegződések. De nem csak ezeknek megfelelően lehet férfinak lenni; és egészséges, teljes életű, tökéletes férfinak (és 100%-ban férfinak) se.

Sztem jobban járnál, ha mielőtt felállítasz ilyen elméleteket vminek az okaira, meg kialakulására, meg ilyesmi, és elkezdesz hinni is bennük, előtte kicsit betekintést nyernél az érintettek világába, és abba, h ők, személyes tapasztalatból, ténylegesen hogy látják ezeket. Mondjuk esetleg nem ártana sokkal elbeszélgetni előtte... Mert ha neked van egy elméleted, miszerint „a melegeknél ez és ez így van”, a melegek meg erre azt mondják, h „de nálunk ez nem is így van”, vagy lehet, h egy részüknél úgy van, de az már nem igaz, miszerint már lehetne is minden meleg egyedre általánosítani, akkor ez valószínűleg nem azért lesz, mert a melegek hazudnak, vagy mert ők saját maguk „rosszul tudják”, h saját magukban mi hogy zajlik le; hanem valószínűleg mert a te elméletedben lesz a hiba... Ne akard kívülről jobban tudni a dolgokat, mint akik belülről megélik... Kívülről max. egy alázatos feltevésed lehet.

És jó lenne, ha az elméleteidben még kevesebb sztereotipizálás lenne, és több, hosszabb analitikus megfigyelés előtte.

Igazából, Én nem tudom teljesen hova tenni a dolgot. Annak ellenére, hogy valóban meleg vagyok, senki ne mondja, hogy ez a normális. Nem véletlenül van férfi és nő. És két eltérő nemű személy között is jöhet létre hasonlóan gyönyörű kapcsolat, mint férfi-férfi között. (Ha mégsem az nem a nemek, hanem a társadalom hibája.

A családomat tekintve teljesen igaz az, hogy apámmal a kapcsolat teljesen más, mint az átlagos apa-fia kapcsolat.

Én elhiszem Nyitottnak, amit írt. Valóban lehet sértő, ahogyan a homoszexualitást betegségként írja le, de mi azonosítjuk rosszul, ez nem olyan, mint a lepra, pestis, vagy hasonló, hanem, mint a klausztrofóbia, kleptománia.

Valami, ami egy múltbeli hatás következtében alakult ki.

Bresalio, elkezdtem olvasni amit pontokba szedtél, és csakis azért nem jutottam túl a felén, mert az összes pontban ugyanazt az egy dolgot támadod odáig, szóval jobb lett volna, ha két mondatban leírod, és nem bocsátkozol önismétlésbe. Ha figyelmesen átgondoltad volna amit írok, akár más kijelentéseimbe is beleköthettél volna érdemben, így a feléig gyakorlatilag azt az egy dolgot fájlalod.

Az én kis szösszenetemben viszont a fájdalmaidra is bele van foglaltatva a válasz, többekközt a társadalom mostani hozzáállásáról, amit a Te válaszod egyébként hűen tükröz, meg ugye a szövegértési nehézségek is befigyelnek szépen, ami szintén általános tendencia. Ennyit a személyeskedésről részemről.

Ha nem támadásnak fogod fel a dolgot a melegek ellen, és nem betegségnek, hanem egy változtatni lehetséges állapotnak (mert én sehol nem írtam le, hogy ez más lenne, ésmégcsak véletlenül se hasonlítottam rákhoz, meg AIDS -hez, ahogy itt előtted szintén valaki teljesen félreértett), akkor elvileg léptél egy lépést előre. Miért olyan nehéz azt felfogni magukat értelmes lénynek tartó embereknek, hogy a kialakult személyiség, a kialakult egyéni pszihé, és ebben a szexus egy olyan megváltoztatható pszichológiai folyamat eredménye, ami gyerekkori behatásokra, vagy azok hiányára vezethető vissza????!! Ennyit nehéz megérteni ? Ha valaki ennyit képtelen feldolgozni, az mit akar nekem megmagyarázni ? Azt akarja nekem megmagyarázni, amit egy soha ezekbe a dolgokba magát mélyebben bele nem ásó hétköznapi utca embere is tud ? Na neeee, az ilyen véleményekért írnom se kell semmit, minden ilyen témánál az unalomig olvashatok ilyeneket. A Te véleményed az egyik véglet,a másik véglet a homofóboké, mindkét tábor fel van szerelve szemellenzővel, az igazság meg valahol középtájban elsikkan. Mindíg mindenhol a szélsőség, meg a szélsőséges következtetések, ez, meg gyakorlatilag minden más is csak megértést igényelne. Én elsősorban ennyit forszírozok itten. Tehát mindenki megnyugtatására, nem betegségnek tekintem a homoszexualitást, hanem egy viselkedésbeli zavarnak, ami bizonyos traumák hatására alakul és rögzül a későbbiek folyamán, és amivel együtt is lehet boldogan élni, meg nem is. Aki a "nem is" kategóriába tartozik, annak szép lassan rendelkezésére fognak állni olyan technikák, amivel a saját berögzült szexusát megváltoztathatja. Nem kiiktathatja, hanem megváltoztathatja, ez lényeges. Ennyit próbálok itt megértetni, nem többet. Aki nem hiszi, az meg így járt, hát nekem nem tragédia.:)

Egészséges vagy.Képes vagy dolgozni,élni?

Akkor mit érdekel mások mit gondolnak?

Basszus felnőtt ember vagy,magad irányíthatod az életedet.Nehogy már ez olyan nagy probléma legyen!!

Vannak akik gyógyíthatatlan betegek vagy fogyatékkal élnek.

Ha egészséges vagy,becsüld meg,mert az egy ajándék,minden más nem számít.

Hidd el,annál nincs rosszabb mikor másokra szorulsz,másoktól függsz!!

Ha mások elvárásai szerint akarod élni az életed,sosem leszel boldog.

"Van olyan srác akinek sikerült meleg/bi vágyait elnyomni?"

van, persze. csak azok öngyilkosok vagy depressziósak lesznek.

Amerikában léteznek az ún. ex-gay csoportok, amik vallási alapokon nyugszanak és azt ígérik, hogy segítenek elnyomni a meleg vágyaikat. Kíváncsiságból megnéztem az egyik ilyen szervezet honlapját és a gyakran ismételt kérdések közt ott volt az is, hogy tényleg heteró lesz-e valakiből, ha végigcsinálja a programjukat. Ott azt írták, hogy még egyetlen egy emberből sem sikerült kiírtaniuk a meleg vágyakat (!), mindössze arra tanítják meg őket, hogy nyomják el ezeket magukban olyan mértékig, hogy ne éljenek utána az ilyen lehetőségekkel. Magyarul agymosáson esnek át. Az egyik meleg fickó, aki végigcsinált egy ilyen programot egy videóban beszélt róla, hogy pl. sokkterápiát alkalmaznak: egy gépre kötötték, mutattak neki heteró párokról képeket, videókat és akkor nem történik semmi, aztán mutattak meleg párokról képeket, videókat és ilyenkor áramot vezettek belé, ami persze fájt. Egy idő után ennek a kúrának köszönhetően az agya összekötötte a melegség és a fájdalom érzetét, ezért "elment tőle a kedve". De azt mondta, hogy ő azóta is, ha csak az utcán sétál és lát kézen fogva két férfit, akkor szó szerint fájdalmat él át, mintha megint áramot vezettek volna bele. Ennek köszönhetően impotencia alakult ki nála, mert a nőkre ugyanúgy nem izgul rá, ha pasikról próbálna álmodozni, akkor megint fájdalmakat él át és amiatt nem áll fel.

Szóval én a helyedben nagyon meggondolnám, hogy megpróbálom-e elnyomni magamban az ilyen érzéseket. Mert az ilyen gondolataidat megszüntetni úgysem tudod, viszont elég rossz mentális problémákat tudsz vele okozni, ha ezen stresszelsz.

Hülye kérdés. Elnyomhatod, ha akarod, vagy szexelj, akivel jól esik. Sőt, változhat is magátol. De az nagy baromság, hogy ebből űgyet csinálnak egyesek. Mit számít, hogy betegség vagy nem? Ez csak egy értékítélet. Betegség-e, a dohányzás? Ha a károsnak tekinted, akkor mondhatod rá, hogy az. Betegség-e, hogy szeretem a káposztás tésztát? Az, hogy ki kivel szeret szexelni, egyéni ízlés. Ha meg jól érzed magad tőle, és nem is árt, akkor már tényleg csak rosszindulat, hogy mindenféle negatív jelzőt próbálnak aggatni rá. Szóval ne nevezd betegségnek, akár változhat, akár nem, akár van valami oka, akár nem, mert sértő.

Ha a káposztás tészta szeretést nevezed betegségnek, az a káposztás tészta szeretőknek lesz sértő.

Egyébként azt olvastam, hogy változásra is csak teljes elfogadás után van esély, mivel a saját magaddal való küzdés nem hogy javítana, de erősíti is azt a képzetet, hogy elválaszt valami a normális ferfiságtól. Vagyis még erősíti is az állítólagos kiváltó okot.

Férfi vagyok. Apámmal pedig nagyon jó viszonyt ápolok jelenleg is. Mindig felnéztem rá, és rengeteg közös progink volt. Felnőttem és észrevettem, hogy nem érdekelnek a lányok/nők. Nem hiszem, hogy bármi eztra gond lett volna otthon (persze voltak veszekedések, néha kaptam pofont is, de semmi olyan nem volt, ami egy norm. családban nem fordulhatna elő). Ennek következtérben "tipikus hím" lettem. Rövid haj, szőrős láb/kar, nincs csőnacim, feszülős pólóm, viszont van borostám. Partnernek is csak hasonló személy jöhet szóba. Vannak haverjaim, barátaim (mind heterók, de tudják rólam, nem okoz gondot) akikkel járunk koncertre, kocsmába, néha 1-1 mecsre, vagy csak összejövünk dumálni, néha túrázni. Sosem volt lány barátom, bár semmi bajom velük, sok van a haveri társaságomban, jóban vagyunk, de komoly barátsággá egyik sem alakult. Mindenki azt mondta, hogy sosem gondolták volna rólam, hisz semmi jele. Mégis a farkam a jó srácokra áll nem pedig a csajokra.

Nálam mi okozza, és hogyan lehetne átprogramozni???

U.i.: a lányos pasinak az identitása más nem a szexuális orientációja. lehet hetero, homo, bi, aszex, pánszex, akármiszex. A melegség orientáció, nem identitás!