Mért dobják ki a iskolákbol vagy munkahelyről azokat a fiúkat akiről kiderül hogy meleg?

Nos, egy normális meleg képes úgy élni ( normálisan ) az életét, hogy a munkahelyén sem a civil szférában senki nem vesz tudomást az ő magánéletéről, másságáról. Gyakori eset, mikor egyesek kérkednek meleg létükkel, illetve nem megfelelő helyen, időben tesznek ajánlatokat. Aminek természetesen megvan az eredménye. Én 35 évesen full melegként elismert tagja vagyok a cégnek, mellette hatalmas baráti körben mozgok ahol senkinek még csak sejtése sincs a másságomról.

Ennek az írásnak annyi köze van a kérdésedhez, hogy rövid választ lehet kivonni belőle. Amit itt olvashatsz.

TUDNI KELL NORMÁLISAN ÉLNI MELEGKÉNT, TUDNI KELL ADOTT SZITUBAN KUSSOLNI, KANOSAN BEINDULVA KONTROLLÁLNI ÖNMAGUNKAT. ezekkel a lépésekkel megelőzhető mindennemű megkülönböztetés, kritika, sérelem.

"mellette hatalmas baráti körben mozgok ahol senkinek még csak sejtése sincs a másságomról"

szerintem meg egy idő után igénye van az embernek arra, hogy elfogadják, és ne kelljen hazudnia, ha megkérdezik, hogy mikor nősül... természetesen nem kell kérkedni, de engem ha megkérdeznek, egyenes választ adok. nincs is belőle általában semmi probléma. viszont hazudozni nem fogok.

az hogy nem beszél valaki a magánéletéről, mert nem akar, az nem hazudozás. A munkatársak pedig nem a barátok, ha mégis, akkor meg úgyis ismernek, és nyilván egy melegnek olyan barátai vannak akik melegként fogadják el, különben nem is lennének a barátai, akik pedig csak sima munkatársak azoknak meg semmi közük a szexuális irányultságához sem ahhoz, hogy kivel és, mikor nősül stb. normális ember nem is kérdez ilyen személyes dolgokat idegenektől vagy 'nem barátoktól'.

A másik meg az, hogy ne bántsuk már az embereket azért mert nem szeretik a melegeket! Nem lehet megváltoztatni a melegekhez való hozzáállást, mert ahhoz az embereket kellene megváltoztatni és az emberek értékrendjét, azt meg nem nagyon lehet és mesterségesen nem is szabad! Ez olyan dolog, hogy mondjuk xy utálja a kövér embereket, de a cégnél ahol dolgozik, vagy az iskolában ahova együtt járnak van kövér is. A kövér emberek sem esnek neki az egészségeseknek, hogy fogadjatok el és ne viszolyogjatok tőlük, hiszen a kövérség természetes dolog. Ettől még undorodni fogok egy zsíros embertől és megtartom az idegen emberekhez használt távolságot.

Egyszerűen ne tegyünk olyat ne viselkedjünk úgy, hogy az a közösségben ellenérzést indukáljon, mert nyilván ennek mi isszuk meg a levét, mi vagyunk egyedül vagy kisebbségben. A többségnek nem fog tetszeni amit csinálunk, és kiközösít, megutál, undorodik.

Én is szívesen finganék bazinagyokat néha a cégnél, mert jól esne, de mégsem teszem, nem árulom el nekik, hogy én ilyen "nagyot fingó vagyok", otthon kiélem magam, széjjelfinghatom a lakást, de másikat nem fogok ezzel provokálni csak azért mert én ilyen vagyok, és mert ez tök természetes, akkor is visszafogom magam mert ez az illem és az erkölcs és a közös együttélés záloga. Nemde?

"az hogy nem beszél valaki a magánéletéről, mert nem akar, az nem hazudozás."

tehát azt javaslod, ha valaki feltesz egy ilyen kérdést: feleség? barátnő?

akkor csak némán mosolyogjunk?

vagy ha azt is válaszoljuk, hogy "nincs", és erre meg jönnek a további kérdések: nem is volt soha? miért nincs?

továbbra is csak némán bámuljunk, mintha nem is hallottuk volna a kérdést?

16: érdekes embereket ismersz, az én tapasztalatom az, hozzáállásom (meggyőződésem, hogy ez a helyes tapintatos magatartás) az, hogy ha valakinek a válaszából kiérződik, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor nem teszek fel újabb "zaklató" kérdést/kérdéseket, és hidd el érződik az, hogy ha valaki valamit nem akar firtatni.

Ha valaki ezek után mégis erőlteti a kérdezősködést, és nem veszi észre saját magát, az egy bunkó buta ember, és kb. ott kell hagyni, le kell sz@rni és igen úgy kell tenni mintha levegő lenne.

Mondjuk nem értelek, nekem soha nem tették fel a munkahelyemen a munkatársaim azt a kérdést, hogy ki a barátnőd, hol a barátnő, mikor nősülsz, van e gyereked stb. A munkahely nem klub és nem magánéletről szól, ott dolgozni kell, lehet felétek az a szokás, hogy egymás életét boncolgatjátok, és erről csámcsogtok, de mifelénk a munkahelyen koncentrált munka megy, és ha beszélgetünk is akkor sem egymás intimebb magánéleti dolgairól!

Ez a válasz, ennyi!

"Nem lehet megváltoztatni a melegekhez való hozzáállást, mert ahhoz az embereket kellene megváltoztatni és az emberek értékrendjét, azt meg nem nagyon lehet és mesterségesen nem is szabad!"

Ez egyszerűen nem igaz. A haladóbb gondolkodású országokban ez már egész jó úton halad.

Ez olyan, mint a balkezesség. Engem a 70-es évek végén a másságát titkoló rejtett balkezes tanárnőm erőszakkal át akart nevelni jobbkezesnek. Ez ma már nevetségesen hangzik, de nem egy jó emlék. A melegekkel sem lesz ez másképp.

40F

18: ne keverjük a két dolgot, a balkezesség nem gerjeszt undort a jobbkezesekben, de a ratyiság undort kelt az egészséges emberek körében, még ha "el is fogadják", ahogy te hívod ezt a fajta hamis toleranciát, akkor is undort kelt, max nem hányják el magukat az emberek a közterületen, hanem elvonulnak hányni a budiba, de ettől még nem lehet átnevelni a heteró embereket arra, hogy egy egészséges hetero pár látványához hasonlóan, mosolyogva nézzenek egy meleg szerelmespár csókjára az utcán vagy bárhol. Az undor megmarad, mert ha nem lenne undor az egy olyan "reflex" hiányát jelentené min például ha ki akarnád nevelni az emberből azt, hogy undorral nézzen egy számára bármilyen gusztustalan dologra. Ezt elnyomni leht csak maximum, és ha elnyomjuk az undort magunkban a melegek ellen akkor az ő szemszögükből persze toleránsak leszünk, na de a mi szemszögünkből egy egy elnyomás, egy nem természetes viselkedés, és kb ugyanúgy fel lehetek emiatt háborodva mint a melegek amikor a saját véleményüket védik.

Ez teljesen abszurd, ha valami számomra gusztustalan és gyomorforgató, azt egy szabályozás sem tudja kevésbé gusztustalanná tenni nem így van?

Senki nem születik úgy, hogy undorodik a melegektől. Ezt a társadalom nevelte belénk. Belém is, de én már kigyógyultam belőle. Nem tudtam logikusan megmagyarázni ezt az undort, ezért tudatosan leépítettem magamban.

Ez az undor egy fajta társadalmi betegség, homofóbiának nevezik, és akkor a legveszélyesebb, ha normálisnak hiszik.