Melegségüket fel nem vállalók hogyan küzdenek meg saját lelkükkel ha valaki rá kérdez?

Nehezen,de azért már hozzá szoktam.

Nem tartozik ez mindenkire!

Ha van olyan haverod akiben megbízol, inkább neki mondd el! Megkönnyebbülsz! Tapasztalat!

Soha nem tagadtam senkinek és nem is fogom. Pedig egyáltalán nem látszik rajtam, sőt sok nő bepróbálkozott már.Némelyik rájött abból,hogy átnéztem rajta vagy megmondtam, ne túráztassa magát hiába :)

Aki megkérdezi, annak mindig megmondtam azonnal, kertelés nélkül. Ilyen vagyok, elfogadtam magam és soha a lelkemnek nem volt gondja,problémája sem ebből a tudatból, sem abból, amikor párom volt és vele jöttem -mentem.

Nem kezdtem soha olyannal kapcsolatba, aki titkolózott vagy szégyellte.

És nem is fogok sosem !

Jelenleg nincs párom. Családom is már csak egy főből áll rajtam kívül.

Munkahely miatt nem publikus, de úgy vagyok vele, hogy ha összejövök valakivel, már szeretném felvállalni (páromat is). Ez nem azt jelenti, hogy híresztelem, hanem ha valaki kérdezi vszinu megmondom mi a helyzet.

Munkahelyen mindig ossze akarnak hozni vkivel, roppant zavaró.

Őszintén, nem szívesen mondanám el senkinek, bár nyílt titok.

Nem azért, mert szégyellem, hanem nem szeretnék támadási felületet adni másoknak.

De ez nem csak erre igaz, hanem másra is, nem szabad megosztani magunkról semmit, csak amit muszáj.

Ha nem is az illető fog vele visszaélni, akinek elmondtad, de majd részegen elszólja magát, még csak nem is rosszindulatból, de körbeér.

Volt ismerősöm, akit pl zaklattak már munkahelyen emiatt.

Főleg amilyen homofób propaganda megy, az alacsony IQ-s emberektől bármi kitellik.

Faluban lakok 30éves elmúlt itt valaki és nincs, nem volt barátnője

Nem kertelnek már simán leszerveznek egy vak randit egy másik sráccal.

Mindegy hogy elköltözöl a városba elkönyvelnek megegnek vagy pedofilnak.

Így itt nincs már nagy titkolózás.

Az egy más kérdés hogy vannak akik utálják és akik szeretik a melegeket.

De 30éves kor után elkönyvelnek melegnek,

Így én akkor felvállaltam.

Az előtt meg annyit buliztam hogy nem foglalkoztam vele.

Rólam kiderült egy véletlen folytán. Így a tágabb rokonság is megtudta. Előtte csak a szűk családi kör tudta rólam. De nálunk előtte se volt divat a másik magánéletében turkálni. Szerencsére ilyen szempontból mind anyai mind apai családom is ilyen.

Munkahely az más. Ott mindent IS kibeszélnek rólad. Tökmindegy mit csinálsz.. Sokszor nem tudom hogy tudják-e rólam vagy sejtik, de mikor nőkről beszélgetek nem az jön le hogy akárcsak sejtenék. Mindegy is, nem foglalkoztat hogy mit hisznek rólam.

Nálam olyan szempontból könnyebb a helyzet, hogy több évig volt barátnőm, így család/barátokban fel sem merül, hogy nem vagyok hetero.

Viszont!

Már 3 éve csak "pasizom", ebből 2,5 éve kapcsolatban vagyok. Erről viszont senki nem tud, mint ahogy a páromról sem tudja senki, hogy a másik térfélen játszik.

Egyre zavaróbb, amikor rákérdeznek arra, hogy lányokkal hogy állok, mikor fogok randizni, akarok-e feleséget, családot magamnak stb. Persze őszintén elmondom, hogy nem szeretnék most ismerkedni, nem tervezek családot (ez igaz), de nyilván az lenne a normális ha elmondhatnám, hogy nem feleséget akarok, hanem férjet. :D

Én azon az állásponton vagyok, hogy sok mindent jelenthet, ha valakit "nem láttak" még ellenkező neművel bizonyos korig.

Szerintem addig, amíg valaki emberileg és erkölcsileg nem elítélhető úgy éli az életét, ahogy akarja és senkinek semmi köze a magánéletéhez.