Nem érzek szexnél kielégülést, mi lehet velem?

Voltam hasonló helyzetben de nem ilyenben.

Szexuál pszichológusnál jártam

Nálam az volt a gond hogy elnyomtam-háttérbe szorítottam a vágyaimat letudtam a szexet és nem átéltem, túl sokat dolgoztam és az agyam nem kapcsolt ki mikor szexeltem akár magammal akkor se voltam jelen inkább csak letudtam hogy nyugodtan tudjak aludni.

Nekem ami bevált az én idő ez kimaradt addig az életemből azt se tudtam hogy létezik ez a fogalom. Hónapok teltek el mire rájöttem "gyakoroltam" hogy nekem kell egyedül lennem szeretni magam és utána mást.

Lehet ez jóga, meditáció, önmagam kényeztetése kicsit lehet furán hangzik romantika akár önmagamnak. Bevált ennek már 15 éve, és 5éven keresztül voltam ilyen állapotban mint most te. De amikor kezdődött én nem is foglalkoztam vele mert csak a meló, suli érdekelt.

Heti 7 napot dolgoztam.

Ha ez segített?

Érdekes, amit írsz. Sajnos nincs ötletem. Én mindig szoktam érezni valami jót. Nekem inkább az a gondom, hogy sokszor hamar megyek el, de attól ez még nagyon jó érzés.

Szóval az, hogy ne érezz semmit vagy semmi különöset, nekem nem elképzelhető. Mármint értem, amit írsz, de nem tudom az milyen.

Én felkeresnék egy szakembert, mert ha lelkileg is elkezded egyre mélyebben beleásni magadat ebbe a megrekedt állapotba, akkor csak rosszabb lesz.

Lelanakadás ellen átmenetileg potencianövelővel lehetne próbálkozni, de azt csak tartást ad, attól nem lesz több érzés. Mindenképpen szakember szerintem.

(6-ra: 😂😂😂)

Én is voltam hasonló helyzetben, de csak pár hétig, szóval nem túl hosszan, nem hónapokig-évekig. Szerintem minden helyzetnek más és más az oka. Nálam úgy volt, hogy "hajszoltam" a szexet (nem eltúlzott, extrém mértékben, de azért viszonylag gyakran), nem pedig megéltem. A szex jó, a szex örömforrás, a szex boldogságforrás, egyre több és több kellett belőle. Aztán rájöttem, hogy nem megélem az intimitás minden pillanatát az elejétől a végéig, hanem már csak a végén a jó érzést várom. A testi/fizikai és a lelki/szellemi kielégülést. Tulajdonképpen nem is magáért az aktusért csináltam, hanem a végén a "jutalomért", a célért, a kielégülésért, a boldogságérzetért. Egyfajta önjutalmazás volt ez. Az agy keresi a boldogság forrását és az önjutalmazás lehetőségét az unalmas, szürke hétköznapokban. Amikor minden átlagos, minden hétköznapi, minden unalmas, szürke, megszokott, a szokásos hétköznapi rutin, az állandó mókuskerék, akkor kell valami pozitív inger az agynak, valami örömforrás, hogy érezze az ember, hogy él, hogy létezik és hogy nem csak egy monoton gépezet a teste, a szervezete és az egész élete. Akkor is szexeltem, amikor épp hulla fáradt voltam vagy épp semmi kedvem nem volt hozzá, mert tulajdonképpen nem is a szexre vágytam, hanem a végén a kielégülésre, a boldogságérzésre. Ekkor vettem észre magamon, hogy igazából nem érzem a behatolást, már fizikailag sem érzek semmit, vagy csak nagyon csökkent mértékben, alig van már benne valami izgató, csak azt hajszolom, hogy a végén mindenáron legyen jó. Alig éreztem már az orált, alig éreztem az anált is, nem is mindig volt erekcióm közben, ha volt is, akkor sem tartott folyamatosan és sokáig, időnként lelankadtam, csak olyan maszatolásnak tűnt az egész, csináltam, de nem élveztem. Sem aktívként, sem passzívként. Nem volt meg az a felfokozott vágy bennem. Vágy nélkül pedig csak unalmas maszatolásnak és értelmetlen, élvezhetetlen pöcsölésnek tűnt az egész.

Ekkor döntöttem el, hogy jó, akkor most váltsunk stratégiát. Csak akkor fogom csinálni, amikor tényleg teljes szívvel és lélekkel szeretném és nem magáért a fizikai és lelki kielégülésért, hanem az intimitásért is. Tehát hogy nem csak letudom és kész, csak a végén jó legyen, hanem meg is élem minden pillanatát az elejétől a végéig. Túl sokszor, túl gyakran hajszoltam a kielégülést (és nem az együttlétet), ezért kiüresedett az egész. Eldöntöttem, hogy akkor most egy kis szünetet tartok, pár napig/egy-két hétig nincs szex és csak akkor fogok újból szexelni, amikor már tényleg kívánom. Nem csak a kielégülést, hanem magát a szexet is. Amikor fáradt vagyok, meg amikor nincs kedvem hozzá igazán, amikor nem is vágyok rá igazán, akkor nem csinálom csak a gyors kielégülés végett.

Nálam ez vált be. Kicsivel kevesebb alkalom és tényleg olyankor, amikor mindketten nagyon be vagyunk gerjedve és veszettül kívánjuk egymást. Nem pedig "muszájból", hogy azt akarom, hogy jó legyen a végén. Pár hét önuralom, önmegtartóztatás után visszatért, hogy újra ugyanúgy érzem az intimitást és a szexualitást és fizikailag is maximálisan élvezem, pont úgy, mint korábban. Szóval nálam ez volt az oka, hogy a gyors kielégülést hajszoltam, az önjutalmazást, sokszor olyankor is, amikor fizikailag nem is igazán volt hozzá erőm vagy energiám. Sőt, még vágyam sem. Csak a célt akartam elérni, hogy a végén meg legyen a jó érzés. De amint elengedtem ezt és nem akartam mindenáron görcsösen kielégülni, nem az önjutalmazást keresem, hanem megélem az egészet az elejétől a végéig, azóta pont úgy élvezem újból, mint korábban előtte.

Ja, és nekem sem a stressz miatt volt ez az egész szerintem. Egyszerűen csak nem a lényegre fókuszáltam, hanem a kielégülésre, ezért nem volt meg bennem az az igazi erős vágy, gerjedelem. De mondom, ez nálam csak egyszer fordult elő, és kb. olyan egy-másfél-két hétig tartott összesen. Utána helyreállt minden.