Miért kell mindig játszania az elérhetetlent?

Elkezdtem ismerkedni egy sráccal, találkoztunk párszor és pl amikor le akartam szopni, leállított, hogy azt ki kell érdemelnem (ez az 5. találkozásnál volt). Illetve néhányszor tudattam vele, hogy nem tetszik, hogy csak azért hordja fent az orrát, mert gazdag szülei vannak, a srácnak mostanra van saját vállalkozása is, amit gondolom csak a szüleinek köszönhetően ért el, de ennek ellenére is érezteti velem, hogy felsőbbrendűnek képzeli magát. Az insta képeiből kiindulva az élete is konkrétan abból áll, hogy edzőterembe jár és utazgat (már ilyen helyekre, hogy Los Angeles, Dubai, New York stb). Engem meg kb lenéz, hogy szerényebb körülmények között élek. Múltkor konkrétan kirakott instára egy képet, ahol egy csajon röhögött, hogy hogy néz ki. Egyszer egyik lány barátjával elmentünk közösen valahova és random embereken röhögtek, hogy hogy néznek ki, kritizálták a kinézetüket és amikor látta a srác, hogy kellemetlenül érzem magam, annyival elintézte a dolgot, hogy most mi van, csak hülyülnek.

Volt már olyan is, hogy megint találkoztunk volna, de 20 perccel előtte lemondta, mert inkább a már fent is említett lány barátjával mentek szaunázni. Ma pedig születésnapja van és amikor kérdeztem, hogy van-e kedve találkozni, közösen is megünnepelhetnénk, nem muszáj ma, mondjuk holnap. Erre az volt a válasz, hogy külföldön ünnepli a barátaival és csak hétfőn jönnek haza, de ha gondolom utánuk mehetek, mire mondtam, hogy sajnos nem tudok, majd lenézően közölte, hogy akkor nincs miről beszélnünk. Azóta ignorálja az üzeneteimet és rögtön kinyomja, ha hívom.

(Én 25/F vagyok, ő 29/F)