Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kezeljem a közeli családtagtól érkező kritikát?
Nem feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik a kérdésem, de melegként leginkább melegektől szeretnék választ kapni a problémáimra, sorstársként talán jobban átlátjátok a helyzetet.
Ma délután apa közölte velem, hogy kezdek megváltozni és nem jó irányba teszem.
Szerinte mostanában nem segítek eleget anyunak (részemről semmi komoly, csak szeretnék pihenni nyáron), rendetlen vagyok, szétszórt, flegmán viselkedem, számára a mostani viselkedésem elkeserítő, mert ő nem ilyennek ismer engem.
Igaz, részben jogosak a kritikák, de egyáltalán nem szándékosan viselkedem így!! Egyszerűen csak lefárasztott a suli, van egy fiú aki nagyon tetszik, sőt, mondhatni lassacskán alakul is valami kettőnk között és ettől feszült vagyok, és hálás vagyok, hogy nagyjából elfogadnak olyannak amilyen vagyok, de leírhatatlanul kimerít, hogy próbálok mindig a lehető legjobb színben feltünni apa előtt, mert nekem nagyon számít az ő véleménye! Sem anyu, sem ő nem kérte, hogy ne legyek önmagam de nekem mindig is fontos volt, hogy mit gondolt rólam, nekem ő amolyan két lábon járó példakép. Pontos kort nem szeretnék írni, nehogy kitiltson az oldal.
"2024. augusztus 1. 21:36
Előzmény:
A kérdésed: Hogyan kezeljem a közeli családtagtól érkező kritikát?
Az üzenet:
Hello. Priviben mersz kort írni? szívesen adok tanácsokat is ha szeretnéd csak ahhoz még kellene pár infó."
Szia! Privát üzenetre egyelőre nem szeretnék válaszolni, de a kérdéseidre itt szívesen válaszolok. A korommal kapcsolatban csak annyit szeretnék írni, hogy bőven kiskorú vagyok.
"ahhoz még kellene pár infó."
A következő levelében a farokméretedet és aktív/passzív beállítottságodat fogja kérdezni...
A kamaszkor már csak ilyen, te rendetlen, flegma vagy, a szülők meg úgy állnak hozzá, mint ha ők ne lettek volna ilyenek a te korodban. Mondd el nekik mindazt, amit itt leírtál, amúgy ne stresszeljen mit mondanak.
A tökéleteset nem kell senki előtt játszani, apád előtt sem, pláne nem foglalkozni azzal, hogy kinek mi a véleménye rólad, amíg úgy érzed, hogy az életed jó úton halad.
Nyári szünet van, pihenj és főleg az alakuló kapcsolatodra koncentrálj.
Mond el neki ezt amit itt írtál. Az alapján amit írsz elég jó a kapcsolatotok, szóval nyugodtan mond el neki amit érzel. Úgy ahogy van az egészet. Még szerintem örülni is fog neki hogy így megbízol benne és felnézel rá és őszinte vagy vele. De ha esetleg valami olyat mondana, akkor ne kapd fel a vizet rögtön. Meg lehet ezeked a dolgokat beszélni nyugodtan, veszekedés nélkül is. Csak higgadtan, hideg fejjel kell gondolkodni.
Annyit tanácsolnék még, hogy megértem hogy kimeritett a suli is és hogy itt a nyár. De ne engedd el teljesen magad. Tudom fiatal vagy ilyenkor jó volna azt csinálni amit akarsz, letojni mindent és csak pihenni, élvezni az életet. De azért próbáld meg megtenni azt is amit kérnek tőled a szülők. Jót akarnak még akkor is ha nem feltétlenül úgy jön át a dolog.
Meg kell találni az arany közép utat.
Én leülnék beszélni az édesapámmal. Megkérném, hogy mondja el pontosan, mi a baj. Nem úgy általában, hanem konkrétan. És ami nagyon fontos, hogy nyitott füllel hallgatnék, amiben hibás vagyok, azt biz' be kell vállalni, ha tiszta lelkiismerettel akarok élni. Amiben pedig nem érzem magam hibásnak, ott megmagyaráznám, hogy miért teszek úgy, ahogy.
A családom meg a baráti köröm is olyan, hogy nem sokat tötyögnek, ha valami nem tetszik, azt azonnal a szemembe mondják. Valóban több a konfrontáció az életemben, mint az átlag, de nekem ezerszer többet ér egy őszinte kritika, mint egy hazug hízelgés. :)
23/p
Szerintem apuka elég érthetően elmondta, mi a baja.
ahogy az 5. írja, te is mondd el neki, amit itt leírtál, ÉS emellett, ha csak apróságokban is, ha magadat "megerőszakolva" is, próbálj ebben-abban változtatni. Pl. kicsit több házimunka, rendrakás- ezek a legegyszerűbbek.
6. vagyok Még annyit, hogy ha épp nagyon nehéz velük, gondolj arra, hogy más, korlátoltabb felfogású szülők sokkal rosszabban fogadnák a másságodat. Légy hálás!
Amúgy szerintem a flegmaság bosszanthatja leginkább, de tudom, hogy azon a legnehezebb változtatni, ezért nem is írtam :)
Ha egész nap nap Othon vagy-csavarogsz.
Napi 1-2óra segítség a házban, házkörül és szerettel tisztelettel beszélni velük fájdalmat jelen? Neked
Tudom, hogy más korlátoltabb szülők egyáltalán nem fogadnák el a másságomat, hálás lehetek a szüleimnek amiért ők ilyen megértőek annak ellenére, hogy ők nagyon konzervatív környezetben nevelkedtek (főleg apa, az ő apja egy állat volt világ életében), jelenleg is egy konzervatívnak mondható erdélyi kisvárosban élünk és mégis próbálják megérteni az én oldalamról is a helyzetet. Én nagyon hálás is vagyok nekik, örülök hogy a maguk módján mellettem állnak még akkor is ha kiborító kérdéseik vannak néha, épp ezért gondolkodtam el azon, amit apa mondott és belátom, hogy vannak hibám, egyáltalán nem megerőltető velük lenni, segíteni a házimunkában, csak nehezen kommunikálom le az érzéseimet ( főleg egy olyan sztereotípikus macsós férfi irányába, mint apám).
"A következő levelében a farokméretedet és aktív/passzív beállítottságodat fogja kérdezni..."
Sejtettem, épp ezért nem szívesen reagálok privát üzenetre -igyis hallom eleget a szüleimtől, hogy soha semmilyen körülmények között NE küldjek semmi 18+-os dolgot senkinek-, egyébként hiába kérdezi, úgysem tudom, hogy melyik kifejezés melyik beállítságot jelenti
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!