A hármasozás valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy a párkapcsolatban ne laposodjon el a szex és hosszútávon is kívánjuk a párunkat?

10,

Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, a félrelépés és a hármasozás is minden esetben döntés kérdése. Az ember egyéni, független, szabad, önálló döntése, hogy megteszi-e vagy sem. Teljesen függetlenül attól, hogy ki milyen kapcsolatban él, olyanban mint én vagy teljesen másmilyenben. Ha valakinek erkölcsi és morális szempontból nem fér bele a hármas, akkor az rossz vagy ellaposodott kapcsolatban sem fogja megtenni. Akkor előbb szakítani fog a párjával és keres helyette mást. Ha meg simán belefér neki(k), sőt, egymáson kívül, kapcsolaton kívüli személyekkel is keresik a szexuális izgalmakat, keresik a harmadik felet, hát tegyék, ha ők lelkiismeret furdalás nélkül megteszik, felőlem az is rendben van, ha nekik jó így. Nekem nincs bajom ezzel. Tegyék! Csak ÉN (személy szerint) nem hiszem, hogy az a kapcsolat valóban az őszinte, mély szerelemről szól. Inkább a testiségről, vágyakról, fantáziákról, fantáziák megéléséről, fizikai vonzódásról, szexuális ösztönökről, izgalmak beteljesítéséről, szexuális túlfeszítettségről szól. Én nem hiszek abban, hogy aki SZERELMES, az képes "megosztani" a párját mással és egyáltalán nem zavarja, hogy a párja mással szexel. Ha valaki ezt állítja, tegye. De én nem hiszek ebben. Szerintem ez önbecsapás. Vagy önmagunk esendőségének, hibáinak a takargatása a külvilág előtt. Védekezés. Önbecsapás azt mondani, hogy fülig szerelmes vagyok a páromba, de mással is szexelni akarok. Ez nem szerelem. A valódi szerelem nem tűri meg a hármasozást. Lehet, hogy a pár tagjai valamilyen oknál fogva jól érzik magukat egymással, mondjuk mert anyagi-, érzelmi-, lelki stabilitást, megbízhatóságot és kiszámíthatóságot nyújtanak egymásnak, de hogy az nem igazi szerelem, ahol harmadik fél is a képbe kerül, az hótziher.

"A probléma ott van persze, ha féltékenység van és harag emiatt. Leírtad, hogy te tuti ilyeneket éreznél, rendben, DE nem kell azt gondolni, hogy minden ember a világon ugyan úgy működik mint te."

Miért találsz ki olyanokat, amiket egyáltalán nem mondtam? Sehol sem írtam arról, hogy féltékenységet és haragot éreznék a párom iránt vagy felé. Azt írtam, hogy furcsán néznénk egymásra, meglepődnénk, ha valamelyikőnk bedobná a hármasozás ötletét. Ez nem egyenlő a féltékenységgel és a haraggal. Meg azt írtam korábban az előző válaszomban, hogy nagyon sok kapcsolatban, ahol belemennek a hármasozásba, nagyon gyakran felüti a fejét a féltékenység előbb-utóbb. Azt sehol nem írtam, hogy én mit éreznék. Ezt te találtad ki és erre alapozod az állításaidat, ebből indulsz ki, hogy én ezért ítélek el másokat. De ez egyáltalán nem igaz. Nem ezért. A képmutatásért. Az álszentségért.

"DE nem kell azt gondolni, hogy minden ember a világon ugyan úgy működik mint te."

Ilyet se írtam sehol sem. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki ugyanúgy működik a világon, mint én. Honnan szedted, hogy ezt feltételezem mindenkiről? Nevetséges. :D Sőt, még azt is leírtam az imént, hogy aki hármasozni akar, tegye! Miért ne??? Csak azt írtam, hogy én (ÉN) nem hiszek abban, hogy az ilyen emberek fülig szerelmesek a párjukba. Mert minden hármasozós kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy ők aztán milyen nagyon szerelmesek a párjukba, mennyire ragaszkodnak, kötődnek egymáshoz, milyen erős a kapcsolatuk, milyen erős az érzelmi kötődésük, csak hát... szükségük van a szexre másokkal is. Na én erre mondom azt, hogy ez nem szerelem. Tőlem csinálják, ha akarják, csak akkor ne hivatkozzanak a szerelemre, meg hogy milyen nagyon odáig vannak egymásért, ha közben másokkal is folyamatosan szexelnek, vagy folyamatosan másokra is vágynak a párjuk mellett. Ne hivatkozzanak olyasmire, ami nem valós. Ez önbecsapás. Álszentség és képmutatás. És a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszer. Kinek akarnak hazudni azzal, hogy szerelmet hazudnak és megingathatatlan nagy kapcsolati stabilitást? Önmaguknak vagy a környezetüknek?

Te magad írtad a #7-es válaszodban, hogy "pont az "ellaposodó kapcsolatok" már nem a fülig szerelmes mámorban vannak". Ezzel is pont engem igazolsz. Pont erről beszélek én is. Amikor elmúlik a szerelem, akkor jön elő az az ötlet (már akinél, már akinek igénye van erre), hogy jó, akkor pezsdítsük fel a szerelmi életünket, vegyünk be valakit harmadiknak. Sohase korábban. Vajon miért nem korábban, a kapcsolat elején? Sohasem a kapcsolat kezdetén, amikor még minden szép és jó. De ha akkor jön elő a hármas gondolata, amikor már múlik a szerelem, laposodik a kapcsolat, akkor ne hivatkozzunk már arra, hogy milyen nagyon szeretjük egymást és mennyire odáig vagyunk egymásért, mert ez marhára nem erről szól. Nekem nem a hármasozással van bajom, hanem azzal, hogy szerelemre meg összetartozásra meg tökéletes kapcsolatra hivatkoznak, ami még ezt is kibírja, ami mindent túlél, közben valójában szexuális kalandvágy és a szexuális ösztönök folyamatos, vég nélküli hajkurászása van mögötte.

És ez az egész kérdés is, amit a kérdező kiírt úgy van beállítva, mintha a hármasozás valami pozitívum lenne, mintha megerősítené a párkapcsolatot, mindig, minden helyzetben. Azt sugallja, mintha ez lenne a megoldás az ellaposodás elkerülésére, a problémák valós megbeszélése és megoldása ellen. Valójában meg alig akad olyan kivétel, amikor ez így van, az esetek túlnyomó többségében ez nem megmenti, hanem éppenhogy szétszakítja vagy megöli a kapcsolatok jelentős részét (ami már valószínűleg korábban sem működött tökéletesen). Nem vagyok hármasozás-ellenes. De nem hiszek azoknak, akik azt állítják, hogy mennyire tökéletes és harmonikus a kapcsolatuk a párjával, közben meg folyamatosan azon jár az eszük, hogy kit lehetne még bevonni harmadiknak. Valaki vagy a fejében hordja az eszét, vagy a gatyájában. Aki a fejében, az képes a hűségre és a monogámiára. A másik típus nem.

És még egy utolsó gondolat. Azt sem állítom, hogy minden monogám kapcsolat sokkal működőképesebb lenne, meg sokkal jobban működne, mint a nyitott kapcsolatok, mert egyértelmű, hogy ez sem igaz. Monogám kapcsolatok között is van egy rakás vacakul működő, természetesen. A monogámia sem garancia arra, hogy tökéletes legyen a párkapcsolat. De még mennyire, hogy nem az! Én csak azt nem szeretem, ha a nyitott kapcsolatok mögött a szeretettel meg az összetartozással, szerelemmel takaróznak, ahelyett, hogy nyíltan és egyértelműen bevallanák (saját maguknak is), hogy pusztán szexuális vágyak, erős szexuális ösztönök, folyamatos szexuális túlfűtöttség, erős felajzottság motiválja őket a háttérben a félrelépésre vagy a hármasozásra. Ahol hármasozás van, ott már nincs szerelem. Ott erős szexuális vágyak vannak (elsősorban egy harmadik fél felé, nem a saját partnerük felé). Ezért tartom hamisnak és álszentnek az erre való hivatkozást. Egyszerűen már ráuntak egymásra szexuális értelemben és ennyi. A vérük hajtja őket. A farok irányít a gatyában.