Melegek, ti mikor először szembesültetek azzal, hogy a pasikhoz vonzódtok, hogyan reagáltatok: könnyen el tudtátok fogadni?

Én olyan izgalomba jöttem, hogy szinte napokig vert a szívem hevesen és azt hitték rólam hogy drogoztam:)

Kiakadtam

Én elég korán jöttem rá, de a nagy rokonságban nem én vagyok az első lmbt tag és nem kapott emiatt semmit sem. Amikor rájöttem, azt gondoltam, hogy nehezebb lesz nekem az ismerkedés, stb, de ez van, nem tudok ezen változtatni, csak elfogadni és ezzel élni tovább. Szerintem ezzel jóval megkönnyítettem a dolgomat.

Kamasz koromban történt, talán 15 éves lehette. Előtte kvázi tagadtam magamnak is a dolgot. De akkor már elég könnyen ment. Csak előtte volt nehéz az út a felismerésig.

17 évesen volt az első kalandom.Amúgy bi vagyok,de addig nem tudtam.Utána viszont a pasikat is halytottam

12 éves lehettem mikor már biztos voltam benne. Egy cseppet sem volt nehéz elfogadni, kivéve azt az egy dolgot, hogy még nehezebb lesz az életem a sok gyűlölködő, nem túl értelmes ember miatt. Az zavart, hogy még több igazságtalansággal kell szembesülnöm egy olyan dologért amiért nem tehetek és amiért nem is érdemlek büntetést a rosszindulatú primitív emberektől. Valahol már éreztem/tudtam, hogy pusztán azért mert kizárólag a saját nemünkhöz vagyunk képesek vonzódni, azért nem érdemlünk kirekesztést, utálkozást mert senkinek nem ártunk vele. Egyetlen egy éppkézláb érvet nem hallottam eddig a homofóboktól. Mindig ugyanazokat a gagyi "érveket" szajkózzák, amiket épp elméjű ember nem tud komolyan venni. Emiatt még csak eszembe sem jutott az, hogy megpróbáljak heteroként élni. Feleslegesnek tartottam és nem is tudtak volna rávenni arra. Mindig is túl makacs voltam ahhoz, hogy engedjek a társadalmi nyomásnak. Sose akartam annyira megfelelni másoknak mert tudtam, hogy akkor boldogtalanul pazarolnám az időt a halandó életemből amit aztán biztosan megbánnék.