Melegek, leszbikusok, mennyire zavar titeket, hogy túl nagy arányban szerepel a heteroszexualitás a filmekben, popkultúrában?

*

"Vagy akár a szerelmi jelenetek fel is csigáznak titeket? Pl "átköltöd" fejben két férfira / két nőre?" a filmben van egy fiktív sztori,

ha "vegyes párosról" szól akkor arról, normális embert ez nem zavar.

Az azonos nemű párokról se kéne hogy zavarjon senkit.

Engem egyátalán nem zavar. A kvóta meleg/transz tartalom már inkább.

De igazából az sem zavar(nehezen húzom fel magam ilyesmin), néha inkább már nevetséges, hogy pl egy netflix sorozatba teljesen indokolatlanul beraknak egy ilyen karaktert, semmit nem tesz a történethez mégis mindenképpen el kell mondania hogy ehhez a kisebbséghez tartozik.

Én filmekben nem szoktam ezen agyalni, szex jeleneteknél nem képzelem egyik helyébe se magam, ha azt akarnám akkor arra ott a pornó. A romantikus sztoriknál is max az van, hogy na ezt szeretném én is átélni, de nem ugy hogy azzal a karakterrel aki ott van ábrázolva. Hanem valakivel aki az én párom. Elvégre egy filmben az a 2 személy aki benne van, egyik sem az én párom. Ez kb olyan mint amikor látsz az utcán egy szerelmes párt, mindegy az hogy hetero vagy más, a szerelmünk és a boldogságuk az az amit szeretnék étélni, de nem valamelyikkel a kettö közül hanem mással, az én párommal, bárki legyen is az. Viszont van olyan zene amiben néha átirom a szöveget fejben. Angol zenéknél nem nehéz, elvégre a she és a he az könnyen cserélhető.

De kb ennyi.

Semennyire nem zavar, mert egyáltalán nem nézek bele olyan tartalmakba. De tudom, nem erre vagy kíváncsi, hanem: Igen, nyilván frusztrálna, ha 0-24-ben azt kéne néznem, hogyan feszít a misén a háromgyerekes mintacsalád, meg hogyan vigyorognak ezek a műjókedvű maimenő borotválkozatlan ugyanolyanok a leszoláriumozott nőjeikre a kereskedelmi csatornák nézőszám-növelő műsorain.

Nem véletlen húszon éve nem volt nálam bekapcsolva se rádió-, se tévékészülék, és valószínűleg a könyvesboltok 90%-án is gyorsan keresztülnézek. Mozifilmet is akkor láttam utoljára, mikor osztályostul vittek. (Még a fejlövéses úriember volt a blokk tetején.) De nincs ezzel semmi baj, van élet a társadalmon kívül: annyi minden szép és érdekes van odakinn, az erdőn, mezőn, hegyen, völgyön, növények, állatok, csillagok, művészetek, akármi... Megtalálhatja bárki a hobbiját, nem csak társadalmi életből állhat az élet, hogy ülünk valamelyik járdára kitelepített zabálda székein egymás nyakában, és naphosszat ecseteljük, ki-kivel-merre-meddig, és égjen, akinek még X évesen sincs csaja/felesége/gyereke, meg azt se tudja, hány l-lel írják a futballpályát.

Tisztában vagyok vele, hogy én kaptam a sorstól egy nagy pofont, hogy ebből ha szeretnék, ha nem, ki kelljen kerülnöm a margóra, de egyelőre nem látom, hogy bánnom kéne.

Egyébként itt van ez a GYK, a kérdések 20-23%-a eltér a klasszikus cisz-heteró témától, szóval van már azért hová menni a másféléknek is, annyi, hogy egy sorral lejjebb kell kattintani, mert a heteró kérdések untatnának.

Természetesen itt élek ezen a bolygón, hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerül 100%-ig elkerülnöm minden heterókra célzott "családi" tartalmat, nem fogok tőle padlóra kerülni, csak végtelenül untat, és nem érdekel, mint pilótát a terítőhímzés.

#14

Ajjaj, de még mennyire! Rengetegszer van ilyen. :)

(13)

Kifejezetten keresem a queer médiatermékeket DE ugyanakkor a legtöbb ilyen sztoriban sok a homofóbia, a régi Hollywoodi erkölcsibkód miatti rossz vézõdés.

Azaz régebben (értsd akár 15 éve) az volt a szabály, hogy ha homoszexualitást jelenítettek meg, akkor valakinek meg kellett halnia, vagy egyéb morális bûnõdésen kellett átesnie.

Ez baromira fárasztó, szóval nálam azok a meleg filmek, amik ilyen kínzás-pornók, már eleve kiesnek.

Inkább nem látom magamat reprezentálva, mintsem, hogy a sokadik öngyilkosos, kínzós, gyûlöletbeszédes sztorit nézzem végig. Egyszerûen nincs rá érzelmi kapacitásom, a valóságban 24/7 ez megy, szórakozásként nekem ez nem ad semmit.

És igen, ezek bagy részét a heteró filmkritikusoknak gyártják, hogy lehessen azon ömlengeni, hogy jajj de mély, meg jajj de tanulságosan rávilágít a társadalom árnyoldalaira meg a rejtett szenvedésre. Süsd meg, nekem nem rejtett szenvedés, nekem ez az átlagos kedd délutánom, és semmi újat nem mondott a film.

A másik véglet meg az lmbtq tinirománc, meg YA maszlag, ami jajj de cuki, tökre habos babos, de egy idõ után semmit mondó, mert mindenki mindig 14-17 éves, és a legnagyobb problémájuk a matekházi, meg az, hogy anyám kérte hogy mosogassak el...ezzel meg 20 év felett baromi nehéz azonosulni.

Úgy tûnik, hogy mostnara átcsapott a másik végletbe, mivel korábban az aki nem heteró az az utca moscska volt és kínok közt meg fog dögleni, itt meg mindenki pasztell színû, szájra pusziig jutnak el és minden happy wholesome és rózsaszín.

Persze,tök jó, hogy a mai tiniknel van mivel azonosulni, de sajnos a paletta még mindig tökre egysíkú.

Szóval szívesebben olvasok indie íróktól, akik tôlünk, nekünk írnak.

Ugyanez filmekben kb elérhetetlen, mert a jóég tudja melyik streaming service eldugott bugyraiban lehet csak fellelni azt, amit néznél, de csak akkor ha Aegentínából jelentkezel be, a Jupiter épp a nyolcadik házban áll és keleti szél fúj.