Miben változtassak magamban?

Figyelj én Marilyn Mansonon, Children of Bodomon, Korpiklaanin, Nightwishen és hasonló nem éppen tinglitangli zenéken nőttem fel, mégis meleg vagyok, pedig volt egy hatalmas crushom Tarjával, na mindegy. Nyilván nem az a szemöldökszedős peroxidszőke fajta meleg vagyok, hanem az a normálisabbik, beolvadós Slateres pólóban. Én elég korán, ilyen 13-14 évesen fogalmaztam meg magamban azt, hogy valószínűleg meleg vagyok. Nem tudtam ezzel mit csinálni, sokáig azt se tudtam mi a bajom(2000-es évek közepe), azt hittem beteg vagyok. Miután leesett, hogy ezen változtatni nem tudok, megpróbáltam magam elfogadni. 17 évesen jutottam el odáig, hogy regisztráljak egy chatoldalra és merjek más fiúkkal írogatni találkozás céljából. 18 évesen találkoztam egy szintén nagyon confused sráccal és csókolóztunk. Mikor hazaértem egész testemben bizseregtem, örültem, megvilágosodtam, de eközben undorodtam magamtól, viszont meg akartam ismételni, mert jól esett.

Én sem tudtam elképzelni, hogy azonos nemű párom legyen, mert olyan természetellenesnek hatott nekem még mindig. Aztán 19 évesen találkoztam a mostani párommal(13 éve együtt) és akkor tudatosult bennem végleg, hogy nővel sose leszek boldog, csak férfival, ez ellen nem lehet és nem is akarok tenni, elég volt a lelki nyomorúságból, bűntudatból, boldogan élni szeretnék és nem érdekel ki mit gondol rólam.

Nyilván a mindent leszarokhoz kell egy bizonyos fajta személyiség, én elég gyakorlatias vagyok, sok 'barátomat' emiatt el is vesztettem az évek során. Azt meg nem feltétlenül kell tudnia az egész világnak, hogy meleg vagy. Nincs senki homlokára írva, hogy meleg. Jó nyilván egy Hellfesten ne úgy mutatkozz be, hogy Csaba vagyok, szeretem a fszt, mert az nagyon putri szokás.

Az ilyen önmegtagadó gondolatoktól nem könnyű megszabadulni, de mindenki életében van egy pont, amikor annyira elege lesz mindenből, hogy egyszerűen robban. Ezért is nem jó elnyomni az érzelmeket, egy barátoddal esetleg kibeszélhetnéd ezeket a dolgokat, vagy egy szakember is nagy segítség lehet. Elég nagy érvágás, hogy a családod homofób. Az enyém is az, és pont emiatt én el sem mondtam nekik, soha nem is tervezem, viszont sose volt szoros velük a kapcsolatom(anya kontrollmániás, apa alkoholista és lemaradt gondolkodás terén 1974-ben). Jó messzire költöztem tőlük a párommal és így nyugis az életem. Rólam pl. tudják a kollégáim, de emiatt nem bántottak sosem. Szóval van remény.

Nem tudom segítettem-e valamit ezzel a hosszú sztorival, ha igen örülök neki.

32/f