Más is volt már úgy, hogy vágyott egy kapcsolatra, majd mikor meg összejött, kicsit visszavágyott a kapcsolat előtti időkbe?

Meg is kattannék, ha nem volna énidőm. Vagy állandóan egyben lennénk.

Mindenkinek kell ez az egészséges lelkivilághoz.

Sokkal jobb,kiegyensúlyozottabb és nagyobb is a szeretet,ha van énidő.

És persze,ez nem fél óra...

Csak olyannal kezdenék egyáltalán ismerkedni,aki így gondolkodik.

Hamarabb eljön a kapcsolatod,mint hiszed, kedves 4-es :)

Még ha Pretoriából is. Ne legyél magaddal cinikus!

Így lesz 4-es,nyugi:)

Látod,én sem bánkódom,pedig az enyém a Proxima Centauriról jön, mégis kivárom :)

#6

Kedves kérdező, szerintem próbáld meg élvezni ezt a hihetetlenül jó helyzetet - én legalábbis teljesen pozitívan fogtam fel, amikor egy elég hosszú párkapcsolatban élve csak hetente, kéthetente találkoztunk, mert majd' kétezer kilométer volt köztünk.

Jó, nem mondom, hogy nem volt nehéz az elválás néha, mert nagyon szerettem az illetőt; mikor elutazott vagy nekem kellett elutaznom, amikor véletlenül itthon volt az exem (ezeket utáltam a legjobban), de megoldottuk.

Néha ki is mentem hozzá, s akkor felfedeztem, miket is lehet abban a városban csinálni, ahol dolgozik. Természetesen megmutattam neki a felfedezéseimet később. Volt, hogy csak úgy kint maradt szabadságon, a cég fizette a szállást, s akkor együtt mentünk ide-oda, csupa újdonságot mutatva a másiknak.

A 4-esnek és a 6/8-asnak írom, hogy nem lehet, hogy ugyanazt az ürgét várjuk, csak nem jön? ;-)