Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Beleférne, ha a párotok nem vállalná fel magát a szülei előtt? Így az ő családja rólatok nem tudna semmit?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Én voltam úgy együtt egy sráccal hogy nem vállalta fel mondtam hogy nem kényszerítem semmire meg ilyenek nem emiatt ért véget a kapcsolat
De nekem rosszul esett, megalázónak éreztem mikor a szüleinek azt mondta egy lánnyal volt együtt (aki én voltam csak nyilván nem mondhatta meg)
Úgy semmi bajom sem lenne ha a leendő párom tudná a szüleiről hogy támogatóak csak idő kéne neki előbújni
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Voltam így kapcsolatban
BP. Éltünk
Szülei 200km távolságban.
Nem zavart.
De okozhat kellemetlenségt mikor jönnek látogatóba akár 1hétre, vagy beállít egy tesó, rokon haver.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
Én belementem anno, össze is költöztem vele.
Eleinte még könnyű volt és minden rendben volt. Aztán teltek-múltak a hónapok, megismertem a szüleit és a testvérét, akik elkezdtek hozzánk járni vendégségbe. Egész jól kijöttünk egymással (családja + én), szimpatikusak voltunk egymásnak a családjával. Persze úgy tudták, hogy csak jóbarátok vagyunk a fiukkal, mindig "csak haverok" voltunk előttük, meg "lakótársak", mert így anyagilag ketten könnyebb, bla-bla... De pár év után elkezdett nagyon teherré válni az állandó színészkedés és hogy a legapróbb részletekig mindig mindenre figyelni kellett, hogy le ne bukjunk. A lakás berendezésétől kezdve (pl. a kétszemélyes ágyban ne legyen dupla ágyneműgarnitúra, ne maradjon elöl semmi olyan tárgy, közös fotó, apró ajándékok stb., ami lebuktathatna minket) az apró egymásra nézésekig, gesztusok elkerüléséig mindenre figyelni kellett. Pár év után belefáradtam és mondtam neki, hogy én ezt nem bírom tovább. Egyrészt idegileg felőröl, másrészt picit sértve is érzem magam, amiért nem vállal fel, harmadrészt meg nem akarok olyan életet élni, ahol folyamatosan meg kell felelnem mások elvárásainak, csak hogy nekik jó legyen. Nem akarom, hogy mások az én boldogtalanságom árán legyenek boldogok én meg folyton szrul érezzem magam. Ekkor coming outolt otthon, de nagyon nehezen jött össze, mert sejteni lehetett, hogy elutasítóak lesznek vele és csak az anyja meg a nővére előtt mondta el először. Nagyon rosszul fogadták, és megtiltották, hogy az apjának is elmondja. Érzelmileg zsarolták őt; azt mondták, hogy az apukájának rossz a szíve és ha ezt elmondja neki is, az apának, akkor nem élné túl az apukája, belehalna. Ezért neki nem is mondta el soha, mert az anyja meg a nővére telebeszélték a fejét, hogyha tragédia lesz, akkor az miatta lesz, annak ő lesz az oka. Rá 2-3 évre mégis meghalt az apukája, ettől teljesen függetlenül, valóban szívbetegségben. Úgy halt meg, hogy nem tudott róla. Vagyis rólunk. Sem arról, hogy a fia meleg, sem arról, hogy nem csak lakótársak vagyunk. Az anyukája és a nővére most is úgy állnak hozzánk, hogy oké, tudomásul vesszük, tudunk rólatok, de ez azért "nem normális dolog", ciki, szégyen, tartsátok titokban az ismerőseink, rokonaink előtt, mert szégyellünk benneteket és a "betegségeteket". Ketten együtt ne mutatkozzatok, családi eseményekre nem jöhettek ketten stb. Emiatt én már nem is tartom az ő családjával a kapcsolatot.
Az én családomban teljesen elfogadták őt 100%-ban (vagyis hát nem kellett elfogadni senkit, mert nálunk ez nem probléma), teljesen egyenrangú családtagnak számít. Közösen járunk anyuékhoz, vagy tesómhoz vendégségbe, vagy családi eseményekre is.
Én úgy voltam vele az elején, hogy egyébként minden szempontból bejön és megfelel a srác, most csak amiatt nem küldöm el, mert még nem tudják róla, mert még nem coming outolt. Majd felvállalja, ha készen áll rá. Noszogatni kellett, ösztönözni kellett, ha csak saját magán múlt volna, biztos még tovább húzta volna az időt a coming outtal, de ez érthető az ő családi hátterének ismeretében, nem hibáztatom emiatt.
De ez teljesen kiszámíthatatlan, ha valaki ilyen sráccal jön össze, hogy kinek hogy alakul majd a jövőbeni sorsa, élete. A miénk ilyen nehézkes, döcögős ebből a szempontból. A neten láttam olyat is, ahol az egyik fiút kirakták otthonról a coming outja miatt, illetve az azonos nemű párja miatt, ha összeköltözik vele. (Együttérzésem neki innen is! Ölelés!) De lehet, hogy másnak meg tök jól alakul majd és sokkal problémamentesebb lesz a coming out is, meg a párja bemutatása is, mint gondolná. Nem lehet tudni, ki hogy fogadja majd a híreket, ki hogy reagál rá. Ez nagyon összetett, soktényezős dolog egyébként.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!