Akinek volt rossz emléke fiatal korába, alkalmiba, erőszakos partner, hogy tudta feldolgozni?

Egy ilyennel találkoztam pár éve.Értelmes srác volt, szeretethiányos nagyon.Talán ez is magyarázhatja azt, hogy megijedt attól,hogy szeretettel voltam iránta ...

Emlegette és valószínűleg visszament ahhoz,aki elsőre már szinte tulajdonként bánt vele,erőszakkal.

Traumás kötődés ez, ahogy olvastam róla.

És mennyi ilyen van...sajnos :(

17 voltam mikor csőbe húzott egy pasi! Házibuliba voltunk és megdumáltuk előre,hogy ott megdughat!

Már javában szexeltünk mikor jött egy 3.pasi is akiről persze én nem tudtam! Hiába tiltakoztam, kegyetlenül megdugott mind a két pasi!

Kellett egy év ,hogy újra pasiztam

Sehogy.

Az utolsó hozzászóló miért ordít?

Van pont is a billentyűzeten.

PONT.

Szerintem sehogy. Egyszerűen elzárod az emléket...

Nekem 16 évesen volt egy randim. A csávó 22 volt. Úgy volt hogy csak ő szop le. Mikor elélveztem közölte, hogy most ő jön. Mondtam, hogy nem így beszéltük meg így nem fog menni. Megpofozott majd a földre lökött hogy szopjam. Megtettem. Konkrétan megdugta a számat. A mai napig az van hogy nem szopok...

Kicsit hosszú lesz, akinek unalmas, lapozzon, akit érdekel, köszi ha elolvassa. Kissé komplikált lett a leírásom a saját esetemről, mégis igyekeztem pontosan fogalmazni. Tehát nem olyan egyszerű, amit megélek, a megértéshez végig kell olvasni. Akit érdekel.

Egyéntől függ, hogyan éli meg, kompenzál-e a későbbiekben és hogyan. Ha olvasol pszichológiát, megtudhatod, kicsi gyerekkorban a gyerek többnyire egyforma lelki mechanzimusokat választanak, pl tudat alá fojtás, ha trauma éri.

Na de tinikorban, főleg felnőtt korban már egyéne válogatja, ki hogyan él meg, aminek kialakulásához az addigi társadalmi és családi lelki behatás is közrejátszik, na meg az egyéni lelkülete az illetőnek.

A kettes említette ugyebár a traumás kötődést, de ennek is vannak variációi, ki mit kezd tudatosan / ösztönösen a traumájával, felnőttkorban (tinikorban). Az én esetem nem alkalmi partner volt, hanem visszaélés, gyerekkoromban, azaz szexuális abúzus (biszex férfi lettem). Nem tudom, van-e köze a biszexualitásomnak az abúzushoz.

Feldolgozni teljesen többnyier nem lehet, a pszichológusok szerint, habár sose voltam páciensük. Általánosságban ezt mondják. 40es férfi vagyok, én speciel nem teljesen dolgoztam fel.

Azonban, valami pszichés mechanizmus jellemez mindenkit, még a gyerekeket is, kicsi korban ugye a tudat alá fojtás. De ami tudat alá kerül, az kihat az aktuális és későbbi életre is. Egyébként vannak technikák a tudatszintre felhozásra. Ha nem is maradéktalanul.

Az viszont, mi függ jobban össze mivel, és mivel függ össze kevésbé, az nem midnig könyű kérdés, egyénileg.

Szerintem volt némi hatása az abúzusnak arra, hogy felnőttként rájöttem, biszex vágyaim vannak. Ezek szerint a férfiakhoz való vonzódásom részben azért alakulhatott ki (gondolom én), hogy megkedveljem a helyzetet, amit megéltem, amikor pici koromban abuzáltak engem. Abban kiszolgáltatott voltam, a férfi játékszere. Meg kellett adnom magam. Felnőttként az okozza messzemenően a legnagyobb örömet számomra férfival, hogy leguggolok, vagy letérdelek elé, és a számmal kielégítem. Nem lettem szubmisszív, ne mvagyok szolga, se alávetett. Viszont kifejezett örömöt lelek abban, hogy a parnter "csaja" lehetet, egy luk vagyok neki, főleg a szám, és kéyneztetem, kiszolgálom a férfit, neki semmit nem kell tennie, és gyönyört okozok neki, vágyom arra, hogy halljam, ahogy élvez, a testem használja, és számba fröcsköl, vagy az arcomra. A végén nekem nagyon jól esik, amikor elmondja, hogy jól élvezett, mert ez azt jelenti, "jókislány" voltam, kiszolgáltam őt.

Szinte hajszolom ezen élményeket, hogy használják a számat, örömet okozzak evvel. Persze részben ilyen a munkája egy masszőrnak, vagy orvosnak, másfajta vetületben. De bennem valamiféle kéjes öröm van, hogy a testem egy férfi javára van.

Mégse szolga vagyok, sem egy térgy, mégis van benne ilyesmi is: nem kell törődnie velem, csak hogy van egy szám, amivel örömet okozok a partnernek. Cserébe annyit várok el, hogy becsüljön meg engem, ne lekezelő legyen, hanem élvezze, hogy a szolgálatára voltam.

Nagyjából olyasmi, apucinak jókislánya lenni, akire apa vigyáz, de mégis felette áll, és nekem mint jókisláynnak szót kell fogadnom.

Fogalmam sincs ki tette velem, amit tett, kisfiú koromban, nem emlékszem a személyazonosságára.

Félreértés ne esék: NINCS apakomplexusom. Lehet, hogy eyg kívülállónak érthetetlen, de az érzelmek világa nem teljesen logikus. Ez esetben jókislánya akarok lenni valakinek, MÉGSE apafigurát látok a férfi szexpartnerben.

Nekem nem kell apafigura. Nekem az a vágyam, hogy kislány lehessek, aki szófogadó, de mégis szépen bánnak velem, mint egy kiszolgáltatott kislánnyal. Vigyáznak rám, miközben örömet okozok, szót fogadok a szexben, pasival.

Evvel ellentétesen amikor nővel vagyok, férfias vagyok, férfias vágyaim vannak. Nem vagyok elnyomó a nőkkel, hanem lovagisas, udvarias és férfias. Tulajdonképp ezt várom el férfitől, melegszexben, avvval a különbséggel, hog amikor pasival vagyok, kislánynak is érzem magam. Ha npvelé vagyok, an ő nem kell, hogy szófogadó kislány legyen, hanem az, hogy összességében egyenlőek legyünk, legalábbis egy nő és én kiegészítsóük egymást: valamiben egyformán cselekedjünk, más dologhoz ő ért jobban, és azt irányítsa, szervezze as nő, megint más dolgot én veszek kézbe. Ebből a szempontból férfival máshogyan viselkedem és érzek.

Úgy fest, nő mellett a traumámat nem dolgozom fel, legalábbis nem az a lényeg. Míg ha férfival szexelek, segít a traumámat feldolgozni, mondhatni átalakítani a kiszolgáltatott érzést gyönyörré számomra avval ,hogy szépen bánik velem a pasi, miközben kiszoglálom őt és nem pedig megfélelmít avval, hogy kiszolgálom a férfit.

Bocs, hogy hosszút lett, így tudtam elmagyarázni a saját estem.