Szerintetek ez szerelem volt? avagy Van-e ennek értelme?

Sziasztok!

Sajnálom előre lehet hosszabb lesz, de most jelenleg nagyon gondban vagyok ezzel a kérdéssel. Kérlek segítsetek építő véleményt adni. Akár privát üzenetben is szívesen beszélek olyanokkal akik segítenének. :/

Lassan 5 és fél éve lesz, hogy összejöttem a barátommal. Első igazán nagy hosszú párkapcsolatom. Azt érzem, hogy ő a másik felem. Nagyon ritka hasonló gondolkodásunk van. Nagyon szeretem mint embert, a jószándékát, a világnézetét. Szinte mondhatnánk, hogy abba szerettem bele. Azonban a szex az nem olyan jó. mind2-nktől független okok miatt akadnak bökkenők. Lehet az is közrejátszik, hogy világ életemben bejöttek bizonyos külső tulajdonságok (ideál) és ő ennek pont 180 fokos szöges ellentéte. Nekem többre lenne igényem ilyen téren de tudom, hogy ő nem tudja megadni. Ezt sosem mondtam el neki mert nem tehet róla és nem szeretném megbántani, De ettől még mindig szeretem. Ami engem viszont nagyon aggaszt a "külső tulajdonság vs ideál" kérdés mellett, az a kapcsolatunkban a közöttünk lévő viszony.

Világ életembe arra vágytam, hogy legyen valaki aki gondoskodó, kicsit védelmező típus (én is pont ilyen vagyok) és védenénk egymás hátát minden szituban, szóval aki FÉRFI szintén a kapcsolatban. Ő viszont, hogy mondjam nem Feminim... de egyértelműen én vagyok a dominánsabb a kapcsolatunkban. Amíg én higgadtan érvelek, ő passzívaggresszív, hisztisebb. Amíg belőlem kirobban a düh és a véleményem, addig ő szóra sem méltat ha dühös.

A lényeg: nem szeretem, hogy nekem kell lennem egyedül a védelmezőnek, ha úgy adódik a plüss macinak vagy éppen egy vödör takonynak... Szeretném, ha kicsit azt érezhetném, hogy énrám is vigyáznak és van akivel azonos szinten vagyok kinda... És tudom, hogy tőle ezt sosem fogom megkapni. :(

Azonban mindennek ellenére, romantikus, jó szándékú és nagyon jó ember is akit félnék könnyen elengedni mert nem tudom, hogy találnék-e ilyen őszinte és jószándékú embert mint ő. Rengeteg áldozatot hozott értem. Szó szerint más országba költözött miattam, én viszont elfogadó családot adtam neki. Szóval mindkét oldalra mindenféle érvek tolonganak.

Ami a legjobban zavar pedig, hogy néha elgondolkodom, hogy voltam-e szerelmes belé az elejétől? Valahogy azt érzem, hogy nagyon szeretem őt az elejétől fogva, de a rózsaszín felhőt nem éreztem. Nem tudom eldönteni, hogy ez szerelem volt-e, vagy egyszerűen annyira örülök, hogy van valaki aki úgy gondolkodik mint én, hogy abba beleszerettem. Mostanában amikor már elolvasok egy meleg szerelmes regényt elkap a hiányérzet, hogy én ezt vajon miért nem éreztem és hiányzik az érzés.

Nem tudom, hogy ez most vajon a sok év után lévő hullámvölgy-e ami szokott a kapcsolatunkban lenni vagy valós probléma?

Ebben kérlek segítsetek dönteni. Mi az igazán fontos a kapcsolatban? Az egymás iránt hozott gesztus/áldozat? Az, hogy megértjük egymást? Vagy a testi közelség is éppoly fontos? Valamint hogy a kapcsolatban jól érezzük magunkat "pozícióink" szerint? (értsétek jól)

Ti hogy döntenétek? Mi nyomna többet a latba? Maradjak a kapcsolatban a problémák ellenére amin azt érzem, hogy lehetetlen változtatni vagy kockáztassam meg, hogy elveszítek egy ilyen jó embert?

Előre is köszönöm a választ.