Volt már olyan, hogy borzasztó szerelmesek lettetek egy srácba, de a szerelem egy idő után viszonzatlan volt, és félre is ismertétek az illetőt?

Sajnos éppen egy ilyen helyzetben vagyok.

Igen, bár én voltam a hülye. Olyan sráccal kezdtem, akinek van barátnője. De annyira intelligens, kedves is volt, hogy többet láttam a dologba, szerelmes lettem, nem bírtam nélküle. Aztán elég durván kezelte a nyomulásom, de utólag megértem.

Igen sajnos. Életem első "pasija" volt. Nagyot csalódtam benne.😓

Igen, jártam így. Részemről volt a szerelem, tudattam vele ezt. Nem igazán érdekelte, mintha valami játék szer lettem volna. Megszakítottam vele mindent. Tanultam belőle. 24f

Igen, volt. Akkor, 23 évesen voltam először és leírhatatlanul szerelmes egy fiúba. Az első találkozás is csodálatos volt. A mai napig emlékszem arra, amikor először elkaptuk egymás tekintetét. Arra, amikor a 4-es 6-oson a Margitsziget felé közel került egymáshoz az arcunk és szikrázott minden. Arra, hogy órákat sétáltunk és beszélgettünk az első randin és úgy telt el az a pár óra, mintha csak percek lettek volna. Arra, ahogy a 23-mas buszon egymáshoz értek a lábaink és zavarba jöttünk. Arra, amikor azon a csodálatos novemberi éjszakán, mégcsak szex sem kellett ahhoz, hogy eggyé váljunk. Azóta soha, senkivel nem éltem át hasonlót. Ott voltunk mi ketten, a két lélek, összefonódva és nem létezett sem tér, sem idő. [...] Tudnám még részletezni... Majd egyszercsak elkezdett távolodni. Sohasem búcsúzott el. Több mint 1-1,5 évembe telt elengedni őt. 2 évvel ezelőtt, ősszel és télen az élet valahogy sorozatosan, egymás után legalább 5-6x egymás útjába sodort minket. Akkor írtam is neki, de válasz helyett letiltott. Ezek után volt, hogy a boltban mellém állt be az önkiszolgáló kasszába, amikor az összes kassza üres volt... Érdekes dolog a szerelem. :( Ha most újra látnám, megállítanám és kérném, hogy legalább köszönjünk el.