Melegként éreztetek-e már haragot,vagy mélyebb ellenszenvet másoknak adott lehetőségért ?

Sajnos nagyon sok a keserves ember, ez egy ördögi kör. A kiegyensúlyozottság piszkosul ritka. Viszont vallom, hogy nem mindenki “rossz”…:)

Nincs arról szó, hogy bárkitől is félteném a kapcsolatát, vagy Ő kevésbé érdemelné meg, hogy boldog legyen valakivel.

Ugyanakkor igazságtalannak látom a helyzetet, mert kívülről, de belülről meg aztán főleg nem látom magam emberi kapcsolatokra nem érdemes embernek (mert igenis az vagyok) —> ezt csak azért emelem ki mert számottevő sokunknál, hogy a másik hogy néz ki.

Szimplán high standardet fogalmazunk meg magunknak, és abból nem adunk lejjebb, ahogy látom sokan nem csak az ismerkedés miatt boldogtalanok pl.

Mindenesetre még bizakodó vagyok, szeretnék a saját történetemben a főszereplő lenni. Csak egy kicsit kellene egymással kedvesebbnek lennünk és kevesebb lenne a gond.:))

Bp25

Nem hiszem. Próbáljuk azt gondolni, hogy valaki rossz vagy jó, miközben magunkkal sosem vagyunk kritikusak, vagy többször bagatellizáljuk el a "rossz" tulajdonságaink. Nagyon is sokakban megvan az hogy a másik igazodjon hozzájuk, legyen fiatal vagy idős. Ez van. Ez alól az sem kivétel, aki mást meg tud dicsérni, hogy "de szerencsés lesz a párod, pont ilyen srác kellene nekem is", mert attól Te még nem leszel olyan... Most mert ezt írom, még én sem.

Aki meg számomra ellenszenves, se nem őt, sem a párját nem sajnálom el a másikuktól. Emiatt nem leszek dühös, vagy szomorú, én nem vesztettem semmit.

Amitől viszont az leszek, az a türelmetlen, gyorsító közeledés, meg a szextéma ami idegesítően - akárhány tényezője is van az ismerkedésnek - sokszor ott van az első sorban. Felejtsük már el...

Ezen épp a napokban gondolkodtam el, hogy... Én ezt nem értem. A környezetem döntő része szeret és tisztel. Nyilván van, aki kegyetlen utál és csak azért nem végzett még ki engem rituálisan, mert börtön jár érte. :D De döntően szeretnek és tisztelnek, amiért megdolgoztam. Hasonlóan megdolgoztam azért is, hogy páran utáljanak.

A legtöbb kritika, ami ér, lényegében arról szól, hogy azokban a helyzetekben, amikor a legtöbben fékeznek, én padlógázt adok. Nyilván átvitt értelemben. És valóban, nem kerülöm a konfliktusokat, sőt kifejezetten szeretem őket, akkor is, ha engem támadnak. A konfliktus nagyon hasznos, mert *őszintén* feljönnek a problémák, és akármilyen konfliktuskerülő, álszent világban élünk, igenis azt gondolom, hogy még ha rövidtávon kényelmetlen is, akkor is a konfrontáció a megoldás, nem pedig a problémák elkerülő szőnyeg alá söprése. És ez persze érvényes rám is, hála istennek olyan barátaim vannak, akik minden további nélkül belemondják az arcomba, ha valami nem tetszik nekik.

De ahogy eddig tapasztaltam, ez a hozzáállás nálunk, melegeknél még annyira se talál partnert, mint a többségi társadalomban. De nem érdekel, akkor egyedül rohadok meg inkább, de nem leszek álszent, nem leszek megalkuvó. Ha lesz egy párom, akkor olyan pár kell, aki mellett egyenes gerinccel meg bírok állni, és aki meg bír állni mellettem egyenes gerinccel.

22/p

“A "2" válaszhoz annyit fűznék hozzá, úgy gondolom,tényleg azt kapja meg mindenki,amit,akit érdemel. DE! Az utolsó betűig azt kapja,amit érdemel...”

Nem egészen értem, milyen többletállítást fűztél itt hozzá, azaz miben módosult az eredeti állítás.