Aki olvasta a leghíresebb régi szexkönyvet, a kámaszútrát, összefoglalná mit ír a melegekről?

A Kámaszútrában csupán egy fejezet szól a homoszexualitásról, amiről az író, Vātsyāyana, úgy vélekedett, hogy vagy a nő viselkedik férfiként, vagy a férfi viselkedik nőként és ezért vonzódnak a saját nemükhöz (ő "harmadik szexualitásként", avagy "harmadik természetként" nevezte), de nem igazán ítélte el a dolgot.

Mivel pontosan nem tudni, hogy Vātsyāyana mikor élt, és Indiában nem viszonyultak minden korszakban ugyanúgy a homoszexualitáshoz, ezért butaság lenne az ő egyetlen fejezete (az sem hosszú) alapján komolyabb következtetést levonni. Volt időszak, ahol olyan formában volt elfogadott, ha te vagy a domináns fél, hiszen az volt a férfias szerep, míg a szubmisszív férfit gyakran nézték le, hiszen "nőként viselkedik férfi létére" (ez a hozzáállás több ókori kultúrában is megfigyelhető). Aztán amikor iszlám uralom alá került az ország, akkor súlyosan büntették (ostorozással vagy megkövezéssel).

(A Kámaszútra egyébként nem csak a szexszel foglalkozik, hanem számtalan másik dologgal, például a szerelemmel, az udvarlással, az egészséges életmóddal, szóval ne alacsonyítsuk már le "szexkönyvre".)

#3

Általánosságban véve India nem volt olyan elfogadó a homoszexualitással, mint például Görögország, de azt már sosem fogjuk megtudni, hogy Vātsyāyana homofób volt-e (szerintem nem).

Nem írt róluk, mert nem erről szólt a könyve, nem is értem, hogy ezt minek hozod fel, de ez önmagában semmit sem jelent, ha most én írnék a témában egy könyvet, én se írnék a homoszexuális kapcsolatokról és szexről, mert egyrészt nem érdekel, másrészt nem vagyok benne érintett. Ennyi, nem kell emögé mást gondolnod.

A könyv inkább volt útmutató egy jó házassághoz (hogyan udvarolj, a férfi és a nő feladatai, a jó szexuális kapcsolat titkai, hogyan viszonyulj a házastársad családjához és barátaihoz, stb.), és mivel a homoszexuálisok nem házasodhattak ott és akkor, így ismételten irreleváns lenne a könyv szándékát nézve írni róluk.

(#2)