Gondoltatok már arra, hogy a szépfiúknak milyen rossz?

"Gondoltatok már arra, hogy a szépfiúknak milyen rossz?"

Ja! Kb. annak az 1-2-3%-nak, aki tartósat keres. A többi meg simán kihasználja a természetadta szépségét és "válogat a kendermagban, a kiskirály sem él jobban." :) "Sajnálom is" közülük azt a 97-99%-ot, aki bárkit megkaphat és másnapra már keresi is a következőt. A többieknek respect, aki nem él vissza vele.

Ha majd ráérek, akkor sajnálni fogom a szépfiúkat,a nagyfarkúakat,az izmosakat ...

Mindig többre értékeltem egy mások által mezei srácnak tartott,csendes,szerény embert,mint ezeket.Sosem hallottam és nem találkoztam olyan szépfiúról,szépfiúval,akiben ezek a tulajdonságok meg lettek volna. Mind öntelt volt,dicsekedtek a dolgaikkal és néha az volt az érzésem,hogy ki kellett volna spárgával kötni őket valahová,nehogy elszálljanak az égbe a hiúságtól.

Munkatársként sem kedvelem őket,ott is ilyenek. Sem párom,sem barátom nem volt szépfiú .És ha lesz párom,akkor is egy "mezei" srác lesz,akiért a szívem meg tud dobbanni.

Sosem gondoltam erre, inkább az ellenkezőjére. Én irigylem őket. Szinte mindent és mindenkit megkaphatnak, akit csak szeretnének, legyen szó párkapcsolatról, vagy csak kalandról. Tudják magukról, hogy 10/10-esek, ezért kb le se szarják, hogyha valaki ír nekik, és megdicséri őket...

És ez a feltételezés pedig, hogy senkit nem érdekel, hogy milyenek ez a legnagyobb hülyeség amit hallottam. Ez pont ellenkezőleg van. Ha nekem bejön külsőleg valaki, akkor épp hogy szeretnék többet megtudni róla, és igazán megismerni a személyiségét, a tulajdonságait és az érdeklődéseit.

De erre még esélyt sem adnak, mert csoda ha visszaírnak, és akkor is csak naponta 1-2 szóra telik nekik.

Szóval nem, nem sajnálom őket, hanem inkább lennék olyan, mint ők, mert elég szánalmas, hogy a 19 évem alatt nem sikerült összeszedni egy srácot sem, mivel egyszerűen nem létezik olyan, hogy bejönnék egy olyan srácnak, aki nekem is tetszik. Csak azoknak jövök be, akik nem tetszenek, és próbáltam már velük, de sajnos nem jött össze... Ezért maradok inkább egyedül, csodálattal nézve a edzőteremben a "szépfiúkat", azon gondolkodva, hogy olyan akarok-e lenni, mint ők, vagy szeretnék magam mellé egy olyat, mint ők... Általában mindkettőre igen a válasz.