Milyen élete lesz egy gyereknek ha kiderül az apjáról, hogy meleg?

Engem igazából nem az viselne meg ebben a válásban hogy meleg az apám, hanem az hogy 15 éven át mindenkinek hazudott, és egy csepp őszinteség volt a kapcsolatában. Persze ez csak akkor igaz ha meleg ahogy írod, és nem biszex. Ha biszex akkor persze a megcsalás sehogy nem egy szép dolog, de engem gyerekként nem zavarna kevésbé ha apám egy nő csalja meg anyámat mintha egy férfival.

Gyerek barátainak, osztálytársainak meg nem kell erről tudnia feltétlen, gondolom azt sem kürtölné szét az anyja ha nővel csalták volna meg. Jó a gyerek lehet hogy elmondja 1-2 barátjának ha megtudja, de aztán nem biztos hogy ez akkora téma lesz. Meg amúgy szerintem a fiatalabbak ez már egyáltalán nem zavarja, a többség nem homofób. Jó a gyerekek tudnak kegyetlenek lenni de a 10 évesek azért már kezdenek megérni, nem hiszem hogy ez ekkora probléma lenne számukra max kicsit furcsának találják.

Idengitászavar talán.

Fokeg tinikorban kezdik önmagukat keresni majd akkor szamitana legjobban a gyökerek, az apa plane ha fiúk.

A mai tinik javaresze is k.fél fűvel fával már, mert azt sem tudja ő maga mi. Egy rakat téves identitás alakul ki.

Szexuálpszichologiai szempontból egy teljes zavart okoz pl a média nyomás stb egy gyerekekben, hogy mi a fiu meg a lány ill no ferfi nemiség kozti kulonbség.

Ezt elsosorban a csaladi minta alapozza meg, hogy majdan önmagát tudja hova tenni a gyerek. Hogy fiu vagy lany azaz hetero vagy bi. A hajlamok ugyanis tukrozik azt is hogy saját magukkal sincsenek tisztában sokan.

A legveszélyesebb korban vannak.

Amikor a legsérulékenyebb szinte a nemiség tudat azaz identitástudatuk.

Varhatoan ők is szexelnek majd pasival novel is es azt sem tudják majd magukrol ők belul valojaban kik. Ez okozza eleve a hetero vagy bi stb hajlamokat is. Az önismeret hianya. Amihez létfontos a felmenől ismerete.

Az egesz emberiseg nem tudja amugy hogy mit tesz azzal a gyerekekben azok éntudatával hogy a szabad mindenki mindenkivel csinálja elveket közvetítik.

Én szerintem ebben a korban felesleges megtudnijk ezt a plusz infót. Most egyelöre elég feldolgozniuk azt, hogy elválnak a szüleik. Pár év múlva, amikor már érettebbek akkor el lehet nekik mondani, bár az is lwhet hogy majd ők összerakják fejben. Az pedig hogy hogy reagálnak attól függ hogy milyen volt a neveltetésük. Ahogy itt irták, ha homofók környezetben voltak, akkor ugy is fognak reagálni. Ha elfogadóak voltak akkor meg úgy.

De persze benne van a dologban az is hogy mondjuk mit hallanak majd otthon eztán pl az anyjuktól, és éersze az is hogy milyen volt az apjukkal a kapcsolatuk. Ezt nem lehet csak így megfogalmaz k, hogy ilyen vagy olyab lesz a reakció és a hatás. Annyiféle apró változó van ebben a dologban hogy igazából senki se tudja megmondani hogy nilyen hatással lesz rájuk.

A sima válásoknál is van hogy a gyerekből rossz tanuló lesz utána, de van akit nem visel meg annyira. Ez mind a szülökön múlik, azon hogy mennyire durva a válás.

Az pedig hogy majd ök is emiatt melegk lesznek, szerintem nem ilyen egyértelmű mont ahogy azt itt korábban páran írták. Igazából szerintem ugyan akkora az esély rá mint bármelyik más gyerek esetében.

Kedves Kérdező!

Nem szabad a helyzetet szépíteni. Igen, nagyon meg fogja viselni őket, ha megtudják.

Különösen akkor, ha valami őszinteségi rohamban szenvedő kedves, jószándékú rokontól tudják meg, olyan tálalásban, vagy ha a sértett, fájdalmát nehezen viselő, annak megosztásától enyhülést váró, vagy az apjuk elítélésére/megvetésére a gyerekeket is rávenni akaró anyuka mondja el, olyan tálalásban.

Magát azt, hogy a gyerekeket ez hogyan érinti, és hogy hogyan dolgozzák fel, külön kell venni az ezt a helyzetet kísérő más külső tényezőktől, amik ez előbbire természetesen visszahatnak majd.

A szülőnek a gyermekek előtt – koruk, felfogó képességük és a helyzetkezelő képességük mértékében – kell felfedni az összefüggéseket. Szerintem egy 10 éves gyermek, még ha elég okosnak és erősnek tűnik is, nem lehet elég tapasztalt és széles látókörű egy ilyen helyzet biztonságos kezeléséhez.

Lehet, hogy látott már ilyet filmeken (nem pornóra gondolok, hanem valós élethelyzet feldolgozó filmre), de nem ugyanaz, mint egy ilyen szituáció érzelmileg is érintett szereplőjének lenni.

Nem az az elsődleges probléma, hogy homofób, vagy szexuális mássággal élővé válásra fogékonyabb lehet ennek a hatására, mert ezek tompíthatók, ha megfelelő mértékű és irányú háttérismeret adása és érzelmi mederben tartás mellett beszélik meg ezt azzal, aki bírja a bizalmukat ehhez. (Tehát ha koruknak, felfogóképességüknek megfelelő mértékben adják tudtukra a válás tényleges okainak részleteit, és nem érzelmi hullámzást adva át érintett, érzelmileg labilis személyként, szülőként vagy nagyszülőként, és ha segítenek nekik utat találni az történések _érzelmi_ megértéséhez és _érzelmi_ kezeléséhez.)

Sokkal nagyobb probléma szerintem, hogy hiába egymást hibáztatják a szülők, hiába értelmi megoldást keresnek a rokonok, kívülállók, a gyerekek, pláne ebben a korban éncentrikusak, mindent magukra vezetnek vissza.

Hiába mondja azt az anya, hogy az apa kezdettől becsapta, hiába mondja azt az apa, hogy mindent megtett, 15 évig kitartott egy nem vágyai szerinti kapcsolatban, ezek csak magyarázatok lesznek a gyerekek számára, és a legtöbb esetben mélyen tudat alatt a „minden miattam van” fixálódik, mint általában a válásoknál.

„Ha nem lettem volna olyan rossz, nem hagyott volna itt minket.”

„Ha olyan fia/lánya lettem volna, amilyennek szeretett volna, ha nem okozok csalódást…”

„Ha anyának kevesebb időt kellett volna velem töltenie, és többet foglalkozhatott volna apával…”

Sorolhatnánk – és nem, nem kell, hogy ez az alaptalan önvád logikus, érthető, racionális legyen. A gyermek kezdetben vagy magát hibáztatja, vagy kifejezetten az egyik szülőt, ha így irányítják az érzelmeit.

Másik probléma, amire rákérdeztél: a környezet hatása. Tíz éves gyermekek nem tudják feltétlenül, hogy mi az, amit (mindegy, hogy szégyen, vagy titok) nem szabad elmondani a legjobb barátnak vélt játszópajtásnak sem, mert ebben a korban nem marad titok a titok.

Elég, ha Petike tíz évesen elmeséli Janikának, hogy miért válnak, Janika pedig nem is a haveroknak fecsegi ki, hanem otthon anyukának. Anyuka pedig már vagy diszkrét, vagy nem. Anyuka pedig már vagy normális gondolkodású, és megértéssel fordul Petikéhez, mikor átjön gépezni, vagy nem normális gondolkodású, és eltiltja Janikát Petikétől, mert nehogy olyan legyen a gyerek is. (nem, ne gondold, hogy ilyen idióta szülő nincs, mert nem eggyel találkoztam) Egy ilyen barátság-megszakadás, vagy kezdődő kirekesztés pedig óhatatlanul rányomja a bélyegét a gyermek lelki-szellemi fejlődésére, világképének kialakulására, megváltoztatja érzelmi kapcsolatait, azokra való nyitottságát.

Szerintem a félelem jogos, szerintem ilyen helyzetben nem felelősöket kell keresni és felelősséget hárítani a másikra, hanem arra kell törekedni, hogy ne tegyünk nagyobb felelősséget, terhet a gyermek vállaira, mint amit az adott korban viselni és kezelni tudna. Pláne ne érzelmi mederben tartás nélkül, vagy főleg ne tudatos vagy öntudatlan érzelmi manipulációval kísérve…

Főleg, ha egy olyan rokon férfitől tudják meg, aki esetleg bepróbálkozott apukánál - de nem járt sikerrel.

Az,hogy mással összejött, iriggyé tehet sok embert és azok nem nézik, bosszúból mit csinálnak.

Szomszéddal ez történt konkrétan...