Más is érez így? Tapasztalat?

Amióta tudatosult bennem, hogy meleg vagyok (már kamasz korom elején), mindig is kapcsolatra, romantikus dolgokra vágytam első sorban. Emiatt az alkalmi kalandokat, az ilyen jellegű ismerkedést elvetettem, nem csináltam évekig semmit. Viszont fantázia szintjén mindig megmaradt, még most is, hogy most vagyok fiatal, most kéne élnem, kipróbálnom dolgokat, ha vágyok rá és van rá lehetőségem, ráadásul jó lehetőség. És nem egy lehetőségem lett volna kalandoznom, jópár fiúval lehettem volna együtt, nem feltétlen anális szex miatt, de mindenkit végül elutasítottam, mert féltem, bizonytalan voltam. (Még a heteró, közvetlen szomszédom is tett ajánlatot, hogy kipróbálná fiúval.) Ha rám jön a szexuális vágy, ha beindul a fantáziám, akkor benne lennék a dologban, aztán gyorsan elmúlik a késztetés (mondjuk úgy, hogy elvégzem a dolgom), és rájövök, hogy nekem ez nem annyira kell, kapcsolatot szeretnék és egy társat, akivel ezeket a dolgokat megélhetem.

És ez folyton váltakozik bennem, agyalok rajta. Rám jön a szexuális vágy, felizgulok, kíváncsi vagyok, aztán elmúlik és rosszul érzem magam miatta, hogy én nem ez vagyok (?). Pedig alapvetően nincs ebben rossz tudom, és barátságosan is közeledtek felém. Vágyok egy kézfogasra, de aztán arra is, milyen lenne megfogni mást.

Más is keresztült ment ezeken az érzéseken? Akinek van élettapasztalata, vagy hasonló típus, mint tanácsol? Értékeli ezt egyáltalán valaki, hogy nem alkalmizok? Számít ez?