Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám lezárni ezt a kapcsolatot?
Sziasztok, én X vagyok, a jelenlegi párom pedig Y lesz ebben a történetben. Meleg férfiak vagyunk, jelenleg 1 éve és 4 hónapja kapcsolatban. Én 22 éves vagyok, ő meg 39. Interneten ismerkedtünk meg, nagyjából 3 hét beszélgetés után találkoztunk először, kizárólag szex céljából, de ebből egy majdnem 10 óra hosszú randi lett, ahol pedig Y szerelmes lett belém. Kb. 3 napot gondolkodtam a dolgon, aztán úgy éreztem én is szeretem és nem lenne rossz ha végre tényleg tudhatnék valakit magam mellett, ugyanis egyetlen komoly kapcsolatom volt előtte még 17 évesen egy lánnyal, akivel csak azért voltam együtt 1 hónapig, hogy az ismerőseim illetve a baráti köröm ne piszkáljon azzal, hogy nincs senkim. Visszatérve Y-ra, a kapcsolat elején minden tökéletes volt szinte. 2 hét után a családom rájött, hogy végighazudtam arról, hogy barátnőm van és egy teljesen normális huszonéves srác vagyok, akinek a világon semmi problémája. Ekkor kidobtak otthonról, nekem pedig az egyetlen lakhatási lehetőségem a párom maradt, és az ő 16nm-es bérelt üzlethelyisége, ami olyasféle szexbarlangként illetve rejtekhelyként funkcionált előtte. Emellett bérelt a lakótársával egy 1 szobás lakást, de ezzel a lakótárssal rengeteg probléma volt. Alkoholista volt, agresszív, konkrétan Y tartotta el már hosszú ideje. Mikor beköltöztünk az üzlethelységbe a 3 szatyoryi cuccommal, kb 2 hetet laktunk ott, mikor is elküldtük ezt a lakótársat ugyanis a lakásba szerettünk volna lakni. Ekkor én még nem dolgoztam csak ritkán segítettem be a családi vállalkozásunkba, ebből volt félrerakva kb 360 ezer forintom, amit konkrétan csak magamra szórtam el, azidő alatt amíg Y eltartott engem is. Majd 2 hónappal később lett egy jólfizető állásom, és anyagi gondjaink rendeződni kezdődtek, de még is volt valami problémám. Mint írtam kettőnk közt szinte minden tökéletes volt, valami miatt még is többre vágytam. Talán keveslettem azt az időt, amit együtt tudtunk tölteni. Y ugyanis minden másnap 16 órát dolgozott, a kettő közt pedig 10-12-t, és 1 szabadnapja volt hetente. Rettenetesen hülye voltam, de elkezdtem társkeresőzni megint és nagyjából 5x csaltam meg. Ezt ezekután bevallottam neki, és hatalmasat veszekedtünk, illetve onnantól kezdve kb. 7 hónapon keresztül azért küzdöttem, hogy elhigyje hogy mennyire szeretem. Ajándékok, rengeteg ölelés, puszi, rengeteg vacsora készítés, gyertyából formált szívek. Y a 7 hónap alatt mindennap közölte, hogy utál, gyűlöl, egy patkány vagyok, vagy csótány, a szexuális életünk megszűnt létezni, vagy csak annyira létezett, hogy 2 hetente rátudtam venni, hogy kiverjük egymás mellett fekve. Telt még így az idő, mikor is rájöttem, hogy ő is társkeresőzik, és mikor kérdőre vontam mindent letagadott. Mikor már eleget veszekedtünk mondta, hogy minden az én hibám, mert én voltam a patkány. Szóval ez a kapcsolatnak nevezett vicc így megy azóta is, belőlem meg már teljesen kihalt minden érzelem, ami iránta létezett. Nem akarok vele kapcsolatban lenni már, együtt lakni sem, és találkozni is csak akkor, ha muszáj. Kb. 1 hete megint összevesztünk, aminek a végére kimondtam hogy vége. Jobb lesz mindkettőnknek. Felvázoltam, hogy segítünk a másiknak, hogy fogunk elválni, melyik állatunk kinél marad, és 1-2 általa alkotott módosítással megbeszéltük a tervet. Úgy volt, hogy vissza költözik az üzlethelységébe, ahol a közös életünk kezdtük, viszont annak a szerződését felbontottuk, mikor elköltöztünk onnan, és azóta már más bérli a helyet. Erre teljesen kiakadt, azt mondta utcára fog kerülni. Ezek után elmentem wc-re, ami alatt gyorsan felöltözött, lerohant a lépcsőházba és ment volna meghalni, ha nem találom meg és hozom vissza. Öngyilkosság. Minden veszekedés után ezzel fenyeget, legalább 100x megmentettem már. Akármennyire nem szeretem, azt azért még sem hagyhatom, hogy meghaljon. Nincs senkije, szülei meghaltak, testvéreivel 20 éve nem tartja a kapcsolatot, gyereke, felesége sosem volt. Barátai nincsenek, haverjai sem, csak a kollégái, akiket elmondása szerint utál. Csak én vagyok neki. Ennek ellenére sincs lelkiismeret furdalásom, hogy ki akarok lépni ebből a kapcsolatból. Mondtam neki, hogy segítenék neki barátokat, haverokat találni, vagy elkísérném pszichológushoz is, még abban is segítenék valahogy, hogy új párt találjon de minden ilyesfélét reflexből elutasít. Nekem még majdnem minden rokonom él, vannak barátaim is, ha innen elkerülök attól nem kell félnem egyelőre, hogy az utcán kötök ki. Visszatérve az üzlethelységre, költözés szempontjából azért csak az jöhet szóba neki, mert árufeltöltőként dolgozik, és 210 ezer a nettó keresete. Ennyiből a fővárosban lehetetlen egyedül megélni, albérlet mellett. Az üzlethelység meg 45 ezerbe került volna havonta. Felvetettem, hogy mi lenne, ha munkát váltana. Az szóba sem jöhet, mert ezért meg azért... Szóval teljesen reménytelen minden, még a hátralévő 30 évében együtt kell élnem egy olyan férfival, aki iránt már semmit nem érzek, és mire meghal addigra az 50-es éveim közepén leszek, teljesen egyedül. Ha viszont szakítunk, és öngyilkos lesz akkor meg a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás fogja tönkretenni az életem, és vagy alkesz, vagy drogos, vagy öngyilkos leszek nagyon rövididőn belül. Visszatérve a múltkori szakításunkra, megmentettem, lebeszéltem az öngyilkosságról, és megbeszéltük a dolgokat. Aznap éjjel nem otthon aludtam, elmentem szórakozni (iszogatni csak, nem feküdtem össze senkivel). Másnap mialatt munkában voltam folyamatosan írogatott és visszakönyörögte magát. De nálam nem változott semmi. Azóta is vesztünk össze, ami után megint meg kellett mentenem, csak most már azzal, hogy tárcsáztam a 112-t és megmondtam neki hogy tudom hova készül és ha ki lép az ajtón azonnal ráhívom a mentőket, vagy a rendőröket és nem jön össze a terve, miután még 2 hónapra pszichiátriára is kerül. Ekkor magyarázta nekem hogy nagyon szeret, ne legyek már ilyen, én meg elkezdtem színészkedni megint, eljátszva hogy minden rendben. Ez viszont folyamatosan emészt fel, és már fizikailag is egyre jobban érzem, hogy ebbe hamar tönkre fogok menni.
Tudom hogy nagyon hosszú lett, de olyan részletekbe bele kellett menjek, hogy fel lehessen fogni miről is van szó. Mit tennétek a helyemben? Hogyan vetnétek véget ennek?
Vannak azért elég nagy gondok a fejekben. :D
Akinek az a válasza erre, hogy érzelmi manipulációval reagáljon(6-os). Illetve 9-es, aki nem látja a fától az erdőt, mert élettapasztalatlan, + még mellette beveti az érzelmi manipulációt is, pont úgy, mint az öngyilkossággal fenyegető egyén. Ti is nyugodtan keressetek fel pszichológust, mert szopóka lesz ilyen felfogással. De te is kérdező, neked is kihangsúlyozom, mert te is rossz úton jársz. Bár még 22 vagy, szóval bőven van időd fejlődni. 39 éves már veszett ügy, ha nem akar saját magán segíteni. Illetve eddig nem vette észre, hogy ő a problémáinak az okozója, az már megintcsak az ő baja. Az, meg hogy meghaltak szülők, stb. Ezek nem kifogások, nekem is meghaltak, mégsem kezdek érzelmileg manipulálni, hogy magamhoz láncoljak másokat.
Tessék szépen szakember segítségét kérni. Nem szégyen az, az a szégyen, aki nem látja át, hogy problémái vannak és másra fog mindent. Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!