Inkább magányosak maradnátok?

Nézd, nekem négy olyan párkapcsolatom volt,ami szépen indult, kettő meseszerűen, és mégis szomorúan végződött mindegyik.

Mindegyik után azt éreztem,mondtam,hogy elég volt,senkivel soha többet. Főleg az utolsó után. Eltelt három év,és most azt mondom,hogy várok mégis valakire...Mert ha néha jó is magamban lenni, de tartósan nem jó,sőt..

Szeretném, ha várhatnék valakit haza , vagy ő várna engem, lényegtelen, de valaki jó ha van az életben....és ezt barát,testvér,stb nem adhatja meg, amit egy társ !

Mikor 19 éves voltam, akkor ért az első csalódás,de egy percig sem volt ilyen gondolatom,mint most neked...

Nem magányra szulettunk !

53F

Szereted sajnálni magad

Ez a te dolgod!

Az én szótáramban van különbség a magány és az egyedüllét között. Szerintem magányos senki az égadta világon nem akar lenni. Az én nézetem szerint, az egy olyan állapot ami nem bővelkedik temérdek boldogsággal, inkább a bánat és a keserűség van a reflektorfényben. Mégis ki az aki szomorú szeretne lenni? Én kifejezetten szeretem az egyedüllétet. Tartok is rá igényt, de ebből nem lehet levonni azt a konzekvenciát, hogy az ilyen emberek nincsenek párkapcsolatban, nincsenek barátaik és egész nap a szobájuk sarkában kuksolnak. Úgy gondolom, hogy a szociális kapcsolatok fontos szerepet játszanak abban, hogy az ember jól érezze magát-még ha sokszor úgy is véljük, hogy nekünk senki szükségünk másra. Nem tudom, hogy mi válthatta ki belőled ezt az ellenérzést az emberek iránt. Remélem, hamarosan túlteszed magad ezen, s visszatérsz a szocializációhoz!

Veled egykorú srác.

Tudod, én adtam magamnak egy maximum korhatárt, amíg ismerkedhetek és kalandozhatok. Ez a 40. életévem, ekkor már szeretném ha lenne egy olyan kapcsolatom, ami élethosszig kitart. Viszont, ha 40 évesen szingli vagyok akkor életem végéig az leszek, akkor már nem kell sem kapcsolat sem szex. Van egy bizonyos kor, amikor egy férfinak tudnia kell hogy már első a méltóság és a tartás. Nyilván ennyi idősen nem fogok senkit hajkurászni, és innentől fogva ha nincs párom magamnak szentelhetem az életemet. Nyugdíjazásig dolgozom, utána eladom a felesleges vackaimat és ha jól állok anyagilag beköltözöm egy idősek otthonába, és várom hogy eljöjjön az én időm :)

18/F

18évesen ezek a gondolatok

Normálisak