Valakinek volt olyan álomszerelme, aki viszonozta a szerelmet?

Életem egyik legnagyobb szerelme, egy középiskolás osztálytársam volt. Imádtam a srácot ahogy minden csaj is, egy szivtipro gyerek volt. :D

De egy nagy szenvedés és csalodas volt.

A srác a mai napig nagyon bejön külsőre, de csalódtam benne nagyon.

Egyszer még egy buliban közeledtunk kicsit, és rákérdezett hogy melyik kapura játszol.

De a lényeg hogy ott mertem neki szerelmet vallani. És csak idegesített engem állandóan.

Smárolni akart minden helyzetben, de azt is csak úgy hogy más nem látta. Legyen az buli, iskola wc vagy bárhol ahol nem látott senki.

Kapcsolatot nem akart egyáltalán, ő meg csak szopatni használt engem szó szerint.

Nem mondom hogy nem élveztem hogy szophatom, de amikor életed szerelme ezt csinálja veled csak, az kegyetlen szar érzés.

Majd amikor egyszer rajtakaptam hogy egy házibulin szobára ment egy idegen gyerekkel, amit szándékosan csinált hogy észre is vegyem, na ott kapott el tőle a hányinger, hogy hányszor tehetett ilyet meg, amíg velem “szórakozott”

Azóta ugyanúgy viselkedtem vele mindig mint előtte, szimplan osztálytársak voltunk mint előtte, semmi több.

21f

#5 vagyok

Az utóbbi hetekben próbáltam hozza újra közeledni mert a baratsagunk első hónapjaiban ő csinálta ezt velem de miután “le b*ziztam” és akkor abba hagytuk ezt a közeledést.Ezért én kozeledek most fele amit viszonoz de felek hogy neki ez egy természetes dolog és nincsenek érzései irántam .

Első szerelem mindíg nagy csalódás, ilyenkor az ember még hisz a Walt disny az életből merítette a meséit.

Egy kapcsolat meg az örök elfogadás megbocsátás, a másikhoz való alkalmazkodásró szól.

Így, az első szerelem mindíg halálra van ítélve,mert akkor ezt még képtelenek vagyunk felfogni.