Éreztél valaha olyan vonzalmat ami miatt szégyen érzett fogott el?

Igen. Valamiért felizgatnak az idős, nagypapás, nagy pocakos férfiak. Az a típus, akiben kb semmi vonzó nincs, főleg meztelenül, nem mondhatók gusztusosnak, mégis ha ilyet látok pornóban vagy akár az utcán, mindig az van benne, tök gáz meg ciki, de úgy leszopnám...

Gyakran ki is verem ilyen fantáziára, aztán meg elszégyellem magam.

Egy fiatal kollégám nagy hatást tett rám,ha csak mellettem volt éreztem azt, hogy megölelném, megcsókolnám.

De nem voltam biztos,hogy melyik oldalon áll és korban is volt húsz év közöttünk,így meg sem próbáltam lépni.Lehet, hiba volt,ma már "bátrabb" lennék.

Én azt szoktam nagyon szégyellni, amikor sztereotipizálok. Próbálom maximálisan elkerülni, hogy másokat külső tulajdonságaik alapján ítéljek meg, de néha mégis belecsúszik az ember. Egyszerűen belénk vannak nevelve ezek a társadalmi előítéletek. Sokszor csak a külső alapján ítélünk meg valakit. "Óh, az a srác gyúrós. Nagyon szép, de biztos buta mint a s.gg." "Az a roma fiú tuti ilyen meg olyan meg amolyan." "Az a srác nagyon jól néz ki, de olyan "szakmunkás" kinézete van, buta lehet, mint a föld." Aztán leül velük beszélgetni az ember, a gyúrós sráccal, a roma fiúval vagy az egyszerű gondolkodású szakmunkásnak kinéző sráccal és kiderül, hogy olyan alapos és olyan mély tudásuk van bizonyos dolgokról, olyan mértékben tájékozottak, hogy csak ámulok és leesik az állam. Hát ilyenkor nagyon-nagyon szégyellem magam az előítéleteim miatt. A föld alá süllyedek szégyenemben. Pedig próbálok küzdeni a sztereotipizálás ellen, de néha mégis belecsúszok. De szerintem nem csak én vagyok így ezzel. Lehet, hogy mindannyian jártunk már így, hogy külső alapján negatív értelemben sztereotipizáltunk, aztán jött a hatalmas nagy meglepetés, hogy épp az ellenkezője igaz, mint amit feltételeztünk.

(Négyesnek az utolsó mondata is nagyon jó!!!)