Megéri küzdeni? (hosszú történet)

Sziasztok!

A volt párommal körülbelül 1 hónapja mentünk szét, egy hete, hogy elköltözött tőlem.

Több évig voltunk együtt. Az elején minden tökéletesen alakult köztünk, ahogy mindenhol lenni szokott. Fél év elteltével jöttek a kisebb-nagyobb problémák, volt amit megbeszéltünk, de volt ami felett csak elsiklottunk és később új probléma adódott ezekből.

Úgy gondolom, hogy leginkább az én viselkedésem váltotta ki nála ezt a lépést. Én személy szerint otthon ülős típus vagyok, nem sok helyre szoktam eljárkálni. Ő pedig ennek szöges ellentéte. Próbáltam magamon változtatni, hogy ne legyek antiszociális ennyire (mert tudom, hogy ha vele vagyok vagy csak egyedül ez sehogy sem jó rám nézve), viszont bármikor változást ígértem (akkor komolynak gondoltam és fejben tudtam, hogy változtam), de most beláttam, hogy ezek csak üres szavak voltak.

Rájöttem arra, hogy mit is veszítettem, hogy akit szeretek csak egy érintésre volt tőlem, nekem pedig csak egy kis végleges változást kellett volna elérnem és akkor nem itt kötünk ki.

Mióta elköltözött minden nap beszélünk. Elmondta, hogy szeret, de nem tud velem együtt élni (most biztos nem, később pedig nem tudja) a több évnyi felgyülemlett problémák miatt. Tegnap ott voltam nála, megölelt, megpuszilt, teljesen úgy viselkedett, mint aki tiszta szívéből szeret, de ennek az érzésnek nem akar engedni. Mintha visszafogná magát teljes mértékben. Elmondta, hogy van egy másik ember, akit elkezdett már kedvelni és lehet megpróbálná vele. Hiába próbálom neki megmutatni, elmondani, hogy én teljes mértékben átgondoltam az életemet és én boldoggá tudom tenni, de nem tud nekem hinni, mert nem bízik bennem.

Úgy gondolom több évnyi közös döntést, jó emléket ilyen hamar nem kellene eldobni. Tanultam nagyon sokat a hibáimból. Megértem azt is, hogy bízni nem tud bennem, de úgy gondolom és úgy érzem, hogy amit szeretne, meg tudnám neki adni. Szokták persze erre mondani, hogy késő bánat. Viszont olyan ember vagyok, hogy akit megszeretek, azért harcolni tudok a végtelenségekig.

Szerintetek megéri küzdeni érte? Megéri végigcsinálni ezt a hosszú utat, hogy egymás iránt érzett szeretetünk kiteljesedjen és végre minden jól alakuljon?

Én képes lennék rá tudom és érzem.