Miért jönnek sokan azzal,hogy nem találtak kapcsolatot,érte őket néhány csalódás és utána összefeküdtek fűvel-fával?

Tényleg? Nem gondoltam volna. A kérdés arra utalt, hogy terelődik erre a téma? Direkt rákérdezel?

Nem vagyunk egyformák, de alapvetően szerintem alapvetően egyikünknek sem dolga pálcát törni a másik feje felett a múltja miatt, nem csak azért mert nem feltétlen van sok közünk hozzá, hanem mert ha esetleg nem tetszene amit hallunk is ott van az a kis bökkenő amit személyiségfejlődésnek hívunk. Ha valaki kicsapongó életet élt régebben sem jelenti azt hogy most is ebben utazik. Ha zavar, akkor zavar, szíved joga de akkor mondjuk azt hogy ez a te preferenciád: akármilyen racionális vagy irracionális okból te olyan párt keresel aki szubjektív megítélésed szerint "kevés" pasival volt előtted. De neked nem kell pszichiátriai diagnózisokat felállítani azért mert valaki nem felel meg a kritériumaidnak, már csak azért sem mert gyanítom nem a te kompetenciád.

"Nem vagyunk egyformák, de alapvetően szerintem alapvetően egyikünknek sem dolga pálcát törni a másik feje felett a múltja miatt"

Én csak erre szeretnék reagálni. Én pl, amit írtam, azzal senkit nem akarok bántani, viszont azért az őszinteséget is bekéne fogadni. Szóval tényeket nem akarjon senki megcáfolni sértődöttsége miatt. Meg tudod, hogy van az a mondás, hogy Kinek nem inge, ne vegye magára. Én sem ítélek el senkit, de nem szeretem, ha pl valaki kifogásokat keres és rinyál. Mindenki a saját sorsa kovácsa. Aki csodára vár, meg, hogy majd a piros szőnyeget elé gurítják, az eléggé álomvilágban él. Gyerekként ez normális, de felnőttként már nagyon nem. Itt a felnőttet inkább 28-30+ körül értem. Bár az is tény, hogy féfiak 30 éves korukra szoktak beérni fejben(már aki). Lányok sokkal előbb beérnek. A kicsapongó élet egyébként nem egyelő a mentális betegségekkel. Meg kinek a kicsapongó élet. Én is szétbuliztam magamat, mégis tudatosan éltem az életem. Nem a környezetemnek akartam megfelelni. Ha valami nem akarok, akkor arra nem fog senki rábeszélni. Szóval én mondjuk inkább arra tértem ki, hogy attól függetlenül, hogy ebben a társadalomban normálisnak kezelik sokan a szexfüggőséget(melegek nagyszámban), attól még nem az.

Az, aki meg azt írta, hogy a melegeket nem éri abúzus, az meg nyissa ki a szemét. Nyilván milliószor jobb a helyzet, mint akár egy 20 évvel ezelőtt, de azért kapjuk az ívet még rendesen. Bár ezt felnőttként meg már tudja jobb esetben kezelni az ember, ha rájön arra, hogy nem kell senkinek megfelelni. Engem aztán amúgy k*rvára nem érdekel, hogy ki mit csinál magával és másokkal, de egészségtelen dolgokra nem fogom azt mondani, hogy ez így normális. Nyilván a szexfüggősét is én arra értem, amikor már valaki remeg a f*szért és még melléktüneteket is produkál mellé, ha nem jut hozzá. Tehát, aki azért hetente megy k*rni és nem tudja ezt vissza fogni, ott azért van probléma. Szexfüggőség meg mindig valami mentális betegség tünete. Akár egy Borderline-szindrómának. Pedig ők is csak szeretetre éhesek, mégsem tudnak elköteleződni és normális szexuális életet élni(Ez az összere igaz kb). Nyilván terápiás kezeléssel ki lehet kezelni ezt, viszont ehhez is önerő kell és önakarat is segítségkérés mellett. Nem gyógyszer, hanem belső munka. Manipulálni lehet ám az agyat, szóval sok hasznos dolgot nem tanítanak meg nekünk gyerekként, de még felnőttként sem. Nemhogy ilyen gazdaságtant, stb, hanem még az érzelmek kifejezését sem tanítják meg(Otthon sem, mivel szülők sem tudják). Sok orvos is pl "belebolondul" halálesetek után. Egyrészt túlterheltség is van, másrészt meg emberek vagyunk. Érzelmileg hatnak ránk ezek a dolgok. Nem véletlenül van olyan orvos is, aki gyógyszereket kezd el szedni(nyugtató pl), vagy alkohol felé fordul. Mivel nincs megtanítva senkinek, hogy hogyan kell egy halálesetet fejben kezelni. Hogyan kell gyászt kezelni, stb. Nyilván most hülyeség erre azt mondani, hogy van erre séma, viszont ténylegesen megtanulható a helyesebb gondolkodás. Pl nem véletlen az sem, hogy férfiak szoktak inkább öngyilkosságot elkövetni. Egyébként akármennyire is mutatja sok férfi, hogy mennyire erős, k*rvára nem így van. Nők mentálisan(többségük) jóval erősebb fejben, mint egy férfi. Férfiakat sokkal könnyebb érzelmileg eltaposni, de ez azért is van, mert azért a nőket is sok kirekesztés érte, szóval azért meglettek "erősödve" lelkileg. Melegeknek is nagyrésze ezt éli meg(kirekesztés, alsóbbredűnek tartás, stb). Én pl tudom, hogy emiatt(bár engem sem ért sosem bántás), de fejben ezért vagyok jóval erősebb egy átlag embertől. Egyébként, ha abba is belegondoltok, hogy a melegeket(férfiakat) mindig a nőkkel kötik össze, akkor valójában ez a társadalom tudatalatt mit is ítél el még mindig? Hát nem a nőket? Ezek szerint a nőiesség az egy alsóbbrendűbb dolog. Szóval ez kb úgy jön ki, hogy gáz nőnek lenni. "Női" tulajdonságokkal rendelkezni, mert ezt a társadalom nem nézi jó szemmel. Szóval elég összetett még mindig a probléma, de egyébként ez is természetesen változni fog. Szóval pl egy 100 év múlva annyi melegutáló lesz ebben az országban, mint ma nőgyűlölők(lenézők, stb). Előbb-utóbb kihalnak generációk és utána már nem lesz köpködő. Csak ez egy hosszabb folyamat. Egyébként még pl anno a szüleim temetésén is azt figyeltem meg, hogy a férfiak még itt sem szeretik megmutatni az érzéseiket. Egyszerűen pl annyira sem, hogy megöleljenek. Szóval ez rohadt gáz, mert ez egy hazug nevelési forma, hogy márpedig a férfi ilyet nem csinál. Nem különbözik annyira a nő meg a férfi sem. Két hormon miatt vannak csak különbségek, minden más ugyanaz egyébként. Férfi is egy ugyanolyan érző ember, mint egy nő. Szóval azért gáz az emberkék felfogása még mindig. Meg mondom, tehát nem véletlen az sem, hogy főleg férfiak követnek el végleges öngyilkosságot. Meghát nálunk naponta minimum 6 ember megöli magát(próbálkozás az napi 45-50 kb). Vannak súlyos problémák ebben az országban, csak erről ugye nem szeret senki beszélni. Helyette migránsozás és társai. :DNa mindegy, ennek sincs már semmi köze a témához, de gondolom nagyjából érthető, hogy mit akartam.