Melegek, ti milyen jövőt gondoltatok ki/terveztetek el magatoknak? Magyarországon vagy külföldön? Partner, Házasság, stb?

Én szeretnék Magyarországon maradni,igaz h egyelőre a helyzet nem túl kedvező,de még elég fiatal vagyok ahhoz,hogy ez érdemben változzon az életem során. Házasodni szeretnék,szerintem nincs ennél szebb dolog két ember között,bár ha a barátom nem szertne,ezen nem lenne vita,mert valóban nem a papír tenne boldoggá. Ami viszont "váló ok" az a gyerekvállalás,ha a másik felem nem akarna egy komoly kapcsolatban,azzal nem tudnék azonosulni. Számomra gyerek(ekk)el lenne teljes az életem,akiről gondoskodhatunk,szerethetjük és családként élnénk a kis életünket:D

Tudom hogy kissé idealista vagyok,de én hiszek abban,hogy ezek megvalósíthatóak lesznek a közeli jövőben:)

Ez egy elég jó kérdés. Még el sem kezdtem az egyetemet, így én is elég fiatal vagyok. Úgy gondolom, hogy az egyetem utáni állapotok alapján döntök majd, hogy maradok-e, vagy sem. Ha maradok, akkor Budapesten, ha nem, akkor szerintem Barcelona a legesélyesebb, bár ez addig még változhat.

Szeretnék majd találni valakit, akivel összeköthetjük az életünk és együtt öregedhetünk meg, akivel megoszthatjuk mindazt, ami bánt és mindazt, ami örömet okoz, akivel megélhetek temérdek csodálatos pillanatot..., akivel végre boldog lehetek.

Szeretnék majd örökbefogadni 2-3 gyereket, akiket a legjobb tudásom szerint nevelnék a párommal (reményeim szerint férjemmel) együtt.

Annak ellenére, hogy ideje lenne már tisztában lennem ezzel, még most sem tudom, hogy milyen területen szeretnék majd elhelyezkedni, így még azt sem tudom, hogy milyen egyetemre megyek majd, de Budapesten szeretnék majd továbbtanulni.

Szeretném azt, hogy, ha majd visszatekintek a múltamra, a lehető legkevesebb dolgot bánjak. Például itt vagyok most, fiatalon és vágyakkal tele, de nem merek ismerkedni, mert itt nincs kivel és, mert félnék, hogy lebukok. Tudom, hogy ezt bánni fogom. De, ha most kiderülne rólam, azt lehet, hogy túl sem élném.

Túl sok még bennem a kérdőjel, nem is tudom, hogy hogyan kapok majd ezekre válaszokat. Szeretem a családom, de itt jelenleg nincs jövőm és sajnos vajmi kevés esélyt látok arra, hogy ez belátható időn belül változzon. Az is lehet, hogy miután megtudják rólam, ők már nem is fognak többé úgy szeretni. Jelenleg egyedül ők adnak nekem támaszt mindenben, közeli barátaim nincsenek. Ezért is írtam, hogy azt nem bírnám ki, ha most elveszíteném őket. Így is elég nehéz volt már a gyerekkorom.

Összefoglalva: Csak szeretnék boldog és hasznos lenni. Nem vonz sem a pénz, sem a hírnév, sem a hatalom.

Mi már a párommal sok mindent beteljesítetünk amit szeretünk volna 12 éve vagyunk együtt. Szeretnénk Magyarországon maradni de készülünk, hogy meni kell peddig van már kertesházunk egy faluban amit szeretünk volna szép kerttel. Mondjuk nekem nagy vágyam lenne egy tanya. Ahol nagyrészt önelátoak lennénk. De a párom ezt nem tudja elképzelni ezért így valószínűleg nem fogunk élni.

Bejegyzet élettársi kapcsolatott most október elején kötöttük meg. 6 éve terveztük. 😆

Gyereket meg ebben a jogi helyzetben itthon lehetetlen örökbe fogadni.

Peddig az unokahugom oda szeretné adni nekünk a születendő babáját nyílt örökbefogadással de híába vagyok a rokona csak házastársak fogadhatnak örökbe rokonnál van kivétel de arra Novák Katalinak rá kell bolintani, de így hogy bejegyzettéletársak vagyunk már erre semmi esély.

Ahhoz, hogy ilyen elképzelések, tervek legyenek, ahhoz bizony valami nagyon nagyon fontos kellene.

Ezt pedig úgy hívjuk, hogy megbízható, monogám,szeretni tudó társ.Mert máshogy nem megy.

De mivel a szó, hogy párkapcsolat, hűség, a legtöbbnél káromlás szinten van,félnek még meghallani is, addig nehéz ilyen terveket még csak szóba is hozni.

Ma aki kapcsolatot szeretne, az nehéz, majdnem lehetetlen helyzetben van.Először nehéz ismerkedni, másodszor az ismeretséget elmélyíteni, harmadszor pedig a közös élet anyagi és egyéb vonzatait megteremteni, összehangolni.

Életkortól független ez,mentalitás és hozott belső értékek kellenek!

Sajnos vannak akik tényleg kapcsolatot szeretnének,de olyannal hozza össze az élet, aki kihasználja,átveri,stb. Ezért egyre több lesz olyan, aki nem meri az elköteleződést....Csapong ide -oda, közben az idő megy, eljön a kiégés és akkor már nem a kapcsolat lesz a célja, vagy közös otthon, hanem sajnos a napi kielégülés, mindegy hol,és kivel.

Hiába tagadják ezt sokan,de így van.