Miért szeretem szeretem még mindig? (Többi a megjegyzésben)

Sziasztok! Szeretnék pár tanácsot/véleményt kérni tőletek azzal kapcsolatban, hogy mégis mit kéne csinálnom ezzel az egész dologgal ami jelenleg nagyon bánt engem. Annyi a lényeg, hogy van egy fiú aki az osztálytársam és nagyjából 3 éve, hogy jóban vagyunk egymással. Tavaly májusban amikor volt a karantén elkezdtünk elég sokat beszélni otthon. Nagyon kedves volt velem, számomra fura volt, hogy miért volt annyira nagyon kedves a semmiért kb. és hát bele szerettem. Rengeteget beszéltünk és emiatt akkoriban nagyon boldog voltam. Sokszor mondott olyan dolgokat amik szerintem elég egyértelmű volt hogy kedvelt legalábbis szerintem. Olyanokat mondott hogy szomorú ha nem beszélünk, aranyos vagyok, stb. És nyár kezdetétől nem beszéltünk mert rákérdeztem kíváncsiságból, hogy nem e kedvel mert már nagyon türelmetlen voltam és hát elég furán reagálta le és én is és ezért inkább hagytuk egymást nyáron. Szeptemberben, ahogy elkezdődött a süli egyre rosszabbul éreztem magam amiatt ami történt és őszintén én próbáltam már nyáron lezárni az egészet vele kapcsolatban de nem ment mert ahogy vissza jöttünk suliba kibékültünk és elkezdett elég érdekes dolgokat csinálni. Ez alatt gondolok arra, hogy eléggé közvetlen volt velem mert sokszor megérintett, volt amikor elkezdett nevetni és random megölelt, rám dőlt a buszon, nekem nyomta a lábát stb. Teljesen össze zavart, hogy most mit akart én meg nem szerettem volna újra érinteni a témát mert féltem attól, hogy csak beképzelem azt hogy kedvel. Próbáltam 1x-2x arról beszélni, hogy mi történt nyár előtt de ő nem szeretett volna. Most, hogy bekerültünk karácsony előtt egy kicsivel karanténba újra nagyon sokat beszéltünk de sajnos sokat veszekedtünk teljesen fölösleges dolgokról, őszintén én miattam veszekedtünk sokat mert vele teljesen máshogy viselkedtem és teljesen mást vártam el mint a barátaimtól. Volt amikor megsértődtem mert viccből mondta, hogy unalom űzésre jó vagyok. Volt amikor ő sértődött meg mert nem mentem vele játszani, picit gúnyolodtam rajta. Szóval a vége felé már nagyon sokat veszekedtünk és eléggé kezdtem idegileg kisülni. Szerettem volna végleg lezárni az egészet, elmondtam neki, hogy hogyan érzek iránta és a legtöbb dolgot ahogyan megéltem személyesen. Nem mondott semmit az érzéseiről, azt sem hogy ő kedvelt e engem vagy nem csak azt mondta, hogy csalódott volt hogy így alakult. Utána fél évig nem is beszéltünk, nagyon haragudtam rá elég sok ideig. Amikor vissza mentünk suliba 2 hétig kerültem mert nem akartam még ránézni sem. Aztán a végén elkezdtünk beszélgetni újra de érezhetően teljesen más volt. Mint kiderült valószínű, hogy most van egy barátnője legalábbis láttam egy lányt szivecskés névvel és pont meghalottam amikor az egyik osztálytársam rákérdezett nála hogy van e barátnője. A telefonjában láttam hogy van egy lányról rengeteg képe amikor éppen mutatni akart vmi meme-t. Szóval teljesen kivoltam, sokszor megkért még így is hogy üljek mellé órán és sokszor a lánnyal beszélt. Volt olyan amikor már nem bírtam tovább és kimentem a wcre mert majdnem elsírtam magam mellette. Egyszer sétálás közbe a nyakamat átkarolta és már teljesen nem tudom mivan. Most nyáron nagyon kevesett beszéltünk és már őszintén elakartom felejteni az egészet de nem megy. Akárhogy próbálom lezárni az egész dolgot köztünk érzem, hogy ha újra találkozunk szeptemberben akkor megint csak rosszabb lesz. Őszintén úgy érzem én basztam el az egészet, valószínű, hogy így van. Magamnak még nem sikerült megbocsájtanom azért, hogy képes voltam elhagyni azt a személyt aki számomra nagyon fontos...