Kedves passzív (de nem csak) meleg fiúk! Amikor 2-3 randi után alig írtok, ritkán keresitek a másik felet, annak mi az oka?

Ha ír neked, és te csak este/másnap válaszolsz. Ha hív, nem veszed fel, később azt mondod, hogy sok dolgod volt.

Mikor pár hete még úgy volt, hogy "nagyon megkedveltelek, tényleg komolyan tervezek veled".

Na ilyenkor mi van veled/veletek?

A) Meguntátok a másikat?

B) Kaptatok jobbat, és a régi el van felejtve?

C) Egész végig nem voltatok őszinték?

Mert nehezen hiszem el, hogy valaki egyik napról a másikra lesz annyira elfoglalt, hogy ne válaszoljon. Mivel azelőtt is dolgozott, igen, de képes volt visszaírni legalább 1-2 sort, vagy beszélgetni pár percet.

De tulajdonképpen miért olyan nehéz őszintének lenni, ha valami gond van? Nem akarjátok elmondani az igazat, várva, hogy hátha mégis lesz valami? Közben lehet még ott a szikra, reménykedtek, de igazából már más pasi tetszik, csak az újonnan A-ról B-vé változott tervet (engem) sem akarjátok kidobni? Hogy működik ez nálatok tulajdonképpen?

Nem gondoljátok, hogyha nem vagytok őszinték, és a másik még reménykedik valamiben, esetleg belétek szeret időközben, azzal sokkal nagyobb fájdalmat okoztok, mintha elmondanátok: "Igen, ennek vége, nincs jövője. Nem jösz be annyira. / Kaptam mást." Olyan nehéz őszintének lenni és kimondani ezeket a szavakat?

Csak mert nem először járok így. Mindig ugyanaz a mese. Ha ennyire lapít valaki, akkor jól tudom mi lesz a vége. Kb csak arra vár, hogy mikor tud szó nélkül eltűnni, mert úgy a legkönnyebb. Eközben pedig a másik fél szenved. Miért teszik (teszitek) ezt ilyen sokan, ilyen gyakran?

Köszi előre is a normális válaszokat.